Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 22. kötet (115-124. füzet) (Budapest, 1930-1931)

1931 / 121. szám - A rendelkezés tana és a magánjogi törvénykönyv. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1930. december 13-iki ülésén, Almási Antal és Meszlény Artur 1931. január 17-én tartott felszólalásaival

244 fogása. Ahhoz tehát, hogy a rendelkezések absztrakt jellegét elismerjük, kifejezett szabályra nincs szükség.1 De mit jelent a rendelkezésnek absztrakt volta? Azt, hogy a rendelkezés független az alapjául szolgáló kötelező ügylettől, és így, ha maga a kötelező ügylet, amelynek teljesítéseként jelentkezik, érvénytelen, a rendelkezés még mindig lehet érvényes. A német doktrína szerint a rendelkezés nem ütközhetik a jó erkölcsbe, csak a kötelező ügylet és a kötelező ügyletnek formai hiány okából előálló érvénytelensége sem hat ki a rendelkező ügyletre. Sőt még az is vitás, vájjon az életben egységes aktusként jelentkező kötelező és rendelkező ügylet esetében kihat-e az ügylet egyik felének érvénytelensége a másikra.2 A Mt. dologi jogi részének indokolása 3 a dologi jogi ügyletek elvont természetének elvével szemben világosan állást foglal és ha magából a szövegből nem lenne világos, ezekből a fejtegetésekből is kitűnik, hogy a Mt.-nek azok a szabályai, amelyek valamely rendelkezés érvényességéhez causát kívánnak, ezt világosan megmondják.4 Ennek folytán nemcsak az kétségtelen, hogy a Mt. a tulajdon átruházását és az építményi jog alapítását, valamint átszállását eredményező rendelkezések érvényességéhez causát kíván, hanem az is, hogy a többi dologi jogok alapítása, valamint az azokról lemondás akkor is érvényes, ha nincs causa, vagy a causául szolgáló ügylet érvénytelen. De ugyanígy van ez a kötelmi jogban. A Mt. 1218. § 1. bekezdése így szól : «A hitelező követelését szerződéssel másra átruház1 Az absztrakt jelleg alól Sohm (i. m. 9. 1. 5. j.) és Henle (i. m. 195. 1.) a német jog szempontjából is kivételt tesznek. Sohm a jelzálogjog és zálogjog alapítása, Henle a biztosító jellegű ügyletek tekintetében, amilyennek tekinti a zálogjog alapítását (i. m. 152. 1.), ez azonban nézetem szerint téves megállapítás, mert a követelés a zálogjog alapításának nem causája, hanem előfeltétele. V. ö. Mt. ind. I. k. 392. 1. 2 Heck (id. m. 66. §) a vitát a Bgb. 139. §-a alapján oldja meg, amelynél a mi 1020. §-unk a méltányosságra utalás folytán szerencsésebb. 3 I. k. 392. 1. 4 Almási (Dologi jog I. k. 165. 1.) megállapítja, hogy a telekkönyvi Jogok átruházásánál a bírói gyakorlat a jogcímet kutatja. Ez azonban a Mt.-vel nincs ellentétben, mert az átruházás telki és személyes szolgalom, valamint telki teher esetében nem aktuális, jelzálogjog esetében pedig a Jt. 8. §-a folytán tárgytalan.