Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 22. kötet (115-124. füzet) (Budapest, 1930-1931)

1931 / 121. szám - A rendelkezés tana és a magánjogi törvénykönyv. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1930. december 13-iki ülésén, Almási Antal és Meszlény Artur 1931. január 17-én tartott felszólalásaival

238 Henle azután az uralkodó felfogásnak azt a kívánalmát, hogy a rendelkezés a változást közvetlenül idézze elő, mint tévedések forrását elejti, s ezzel a rendelkezés sterilizált fogalmához jut el.1 Az ütközőpont Tuhr és Henle közt abban van, hogy a jogosultnak a más által tett rendelkezésbe való beleegyezését különbözőképpen ítélik meg. Tuhr szerint, ha valaki előzetes beleegyezését adja abba, hogy valamely vagyontárgyával más rendelkezzék, ez a beleegyezés nem rendelkezés, mert nincs a jogra közvetlen hatással, ha azonban a jogosult a harmadik személy jogosulatlan rendelkezését utólag hagyja jóvá, ez már rendelkezés, mert nem a harmadik jogosulatlan rendelkezése, hanem a jóváhagyás idézi elő a jogváltozást.2 Henle viszont már az előzetes beleegyezést is rendelkezésnek tekinti, annak ellenére, hogy ez a beleegyezés a harmadik személy rendelkezésének foganatosításáig vissza is vonható.3 Ezzel szemben Leonhard tulajdonképpen a Bgb. szerkesztőinek az eredeti, a dologias germán felfogásban gyökerező álláspontjára tér vissza, amikor a rendelkezést a dologi ügylettel azonosítja. Szerinte a rendelkezés nem más, mint oly dologi ügylet, amely áldozatot tartalmaz. Az uralkodó tannak az a megállapítása, hogy a rendelkezéssel valamely jog közvetlenül van érintve, nem világos, mert a kötelmi jog megalapításával, nevezetesen a bérbeadással is közvetlenül van korlátozva a tulajdonos birtok joga és közvetlenül keletkezik a bérlő joga a birtokhoz. A közvetlenség kritériumából tehát nem lehet megmagyarázni azt a lényeges különbséget, ami a rendelkezésre és a kötelezésre vonatkozó jogtételek között van. Különösen azt, hogy a rendelkezés absztrakt és csak az érinteni kívánt jog jogosultja által foganatosítható, csak a dologi jelleg elismerésó1 Lehrbuch I. 193. 1. 2 (N.) 246. 1. Ugyanígy Személyi i. m. 161. 1. 3 Lehrbuch I. 198. 1. A rendelkezések Henle-féle családfájára megjegyzem, hogy az tulajdonképpen csak a származékos jogkövetkezmények családfájának alkalmazása. így állítja be Henle is. (I. m. 194. 1. 2.) Hibás a teljesítő ügylet és a rendelkezés közti párhuzama. A tartozás átvállalást és a teljesítés elfogadását a hitelező részéről nem tekintjük teljesítésnek, holott a tartozásátvállalói szerződés megkötése a hitelező részéről is lehet teljesítés (Pl. Jt. 38. §.)> a teljesítés elfogadása pedig világosan szintén teljesítés, hiszen az adós követelheti, hogy a hitelező a szerződésszerű teljesítést elfogadja.