Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 22. kötet (115-124. füzet) (Budapest, 1930-1931)

1930 / 115. szám - A karteltörvénytervezet vitája. [Bevezető előadás] a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának 1930. október 4-én tartott ülésén

19 hogy kérhesse a ránézve sérelmes kartelintézkedés megszüntetését, illetve betiltását és a sérelemből származó kárának megtérítését. Ez a kereset azonban lényegesen más lesz, mint a kartel egész ügyvitelét inquizitórius eszközökkel kivizsgáló érvénytelenítési kereset és csupán a panaszolt intézkedés jogos vagy jogtalan voltának elbírálására, illetve annak betiltására fog szorítkozni. Ezért nézetem szerint a tervezetnek a kartel érvénytelenítésére vonatkozó része átdolgozandó olymódon, hogy az érvénytelenítés fogalma helyébe egyrészt a kartel feloszlatása, másrészt a sérelmes kartelhatározatok betiltása lépjen. Nincs ok arra, hogy a feloszlatás fogalmától a karteltörvény idegenkedjék, hiszen ez a fogalom törvényeinkben nem ismeretien. A K. T. 248. §-a a szövetkezetekre, az 1980. évi 83. tc. pedig a korlátolt felelősségű társaságra rendeli el a közérdekű feloszlatást. A kartel törvényt éppen az tette szükségessé, hogy törvényeink a kartelek által leginkább használt társasági formáknál, ú. m. a magánjogi társaságnál és a részvénytársaságnál eddig nem adtak módot a feloszlatásra. Ezt a hézagot akarja a karteltörvény pótolni és valóban nincs ok arra, hogy a feloszlatás fogalmát éppen a karteleknél elburkolja. A feloszlatás iránti kereset indítványozási jogát pedig a fentkifejtettek szerint a kereskedelemügyi miniszterre kellene korlátozni, aki ezt a jogot természetszerűen csak közérdekből gyakorolhatja. Ha akár a karteltag, akár az outsider, akár más személyek vagy közületek a kartel részéről visszaéléseket észlelnek, úgy hozzák ezt a kartelek felügyeletével megbízott kereskedelemügyi miniszter tudomására, akinek joga és kötelessége, hogy amennyiben a közérdek sérelmét látja fennforogni, a törvény által rendelkezésére bocsátott eszközökkel éljen. A miniszter elsősorban békés úton kísérli meg az ügy elintézését és csak utolsó sorban folyamodhatik a feloszlatás eszközéhez. Márpedig, ha a törvénynek kétségtelen intenciói szerint a miniszter is csak végső esetben oszlathatja fel a kartelt, úgy miért adjunk erre közvetlen jogot a karteltagnak és az outsidernek? 2*