Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 22. kötet (115-124. füzet) (Budapest, 1930-1931)

1930 / 115. szám - A karteltörvénytervezet vitája. [Bevezető előadás] a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának 1930. október 4-én tartott ülésén

árakat és behozza szenvedett veszteségeit. Kérdés, vájjon megengedett-e ez az eljárás? A tervezet szerint a versenytárs célzatos tönkretétele magábanvéve még nem tilalmas és csak akkor válik azzá, ha az üzleti tisztességbe ütköző módon történik. Ámde lehet-e a versenytárs szándékos tönkretételét az üzleti tisztesség mértékével mérni? A tisztességtelen verseny kérdéseiben bíráskodó kamarai választottbíróság az üzleti tisztesség mértékévé az üzleti közfelfogást tette meg. Ez az üzleti közfelfogás pedig — úgy, amint az a kamarai zsűri véleményeiben és a választottbíróság ítéleteiben kifejezésre jut — általában nagyon kényes ugyan, olyannyira, hogy pl. a vevőnek az utcáról való behívását vagy a ráadást tisztességtelen verseny cselekményének minősíti, ellenben az áron alul eladásra kimondotta, hogy az magábanvéve még nem tekinthető tisztességtelen versenynek, valamint a versenytárs célzatos tönkretétele sem tisztességtelen verseny. Ha szembeállítjuk egymással ezeket az ítéleteket, úgy az alkalmazott mérték különbözősége fájdalmasan bántó és feltolul az a kérdés, vájjon csakugyan az üzleti közfelfogás lehet-e az a mérték, a mely lyel a gazdasági életben vívott öldöklő küzdelem eszközeinek megengedett vagy meg nem engedett voltát a bíró eldöntse? Bármily magasra tartsuk is az üzleti tisztesség közkeletű fogalmát, a dolog itt úgy hat, mintha azt a kérdést, hogy szabad-e pl. önvédelemből emberölést elkövetni, a társadalmi illem szabályai alapján akarnók elbírálni. Hasonló kérdések azonban a jognak legelemibb, hogy úgy mondjuk őstételei alapján dönthetők csak el. A római jog azt mondja : Qui suo jure utitur nemi nemi edit! Magánjogi törvénykönyvünk javaslata ezt a jogtételt fejlettebb formában úgy fejezi ki, hogy «aki jogával él, az ebből másra háruló kárért nem felelős, kivéve, ha ezt nyilvánvalóan csak károsítás céljából teszi. Ennél is tökéletesebben fejezi ki azonban az irányadó jogtételt a Magyar kir. Kúriának 159. számú elvi határozata, amely szerint «magában véve azáltal, hogy valakit valamely jog megillet, még senki sem tekinthető feljogosítottnak ennek a jognak olyképpen való gyakorlatára, hogy ezáltal a másiknak a jog gya-