Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 21. kötet (105-114. füzet) (Budapest, 1929-1930)

1930 / 113-114. szám - Az alkalmazandó jog meghatározása a nemzetközi vételi szerződéseknél. [Előadás] az I[nternational] L[aw] A[ssociation] magyar csoportjának 1930. május 7-én megtartott ülésén

47 az International Law Association és a hatodik hágai értekezlet tervezeteinek 4.. illetőleg 3. cikkei is. Az Institut, a fenti írók, törvények és egyezménytervezetek álláspontját a magam részéről nem oszthatom. Amint helyesnek tartom az árverésen és a tőzsdén kötött vételügyleteknél a lex loci contractus elvének alkalmazását, úgy nem tartom helyesnek annak alkalmazását a vásáron kötött vételügyleteknél. Itt is, mint oly gyakran másutt is, az uralkodó felfogás régebbi fejlődési fokoknak megfelelő jogintézményeket gondolkodás nélkül visz át a mai korra, amelynek azok már nem felelnek meg. Hogy a múltban, midőn a készpénzvétel volt a szabály, midőn a vásáron kötött ügyleteket rögtön a helyszínén vagy a következő vásáron bonyolították le, hogy a múltban a vásári ügyleteket a vásár helyén hatályban levő jognak vetették alá, az érthető. A múltban a vásáron kötött vételügyletek valóban erős térbeli vonatkozásokat árultak el : különös vásári bíráskodásnak voltak alávetve, amely — amint azt Meili is helyesen megjegyzi 1 — azon az alapon alkalmazta saját jogszabályait, hogy «nem volna méltányos a külföldiektől tömegesen látogatott vásárokon minden egyes külföldinek a saját jogát alkalmazni)). Ma már azonban — amint azt Frankenstein is helyesen megjegyzi 2 — a helyzet egészen más. Ma már a vásárok vagy legalább is azok, amelyek a nemzetközi forgalom szempontjából tekintetbe jönnek, a nagykereskedelem érdekeit szolgálják. Ma már a nagy nemzetközi vásárokon kötött ügyleteket nem bonyolítják le a vásáron magán s azok nincsenek is a vásári bíráskodás alá vetve. Az eladó nem a vásáron tárolt árujából szállít, mert rendesen nincs is elegendő áruja a vásáron, hanem valamelyik külföldi telepén tárolt árujából. A vevő csaknem sohasem fizeti ki a vételárat a vásár helyén. Ma már az ügyletet csak bevezetik a felek a vásáron, a további tárgyalások rendesen levél útján bonyolódnak le anélkül, hogy érintenék a vásár helyét. Ma már a vásár helyének éppoly kevés kapcsolata van az ott kötött jogügyletekkel, mint a kötési helynek abban az esetben, mikor a felek útközben véletlenül találkoznak valahol es vásáron kívül kötnek egymással ügyletet. 1 Meili: loc. cit. — 2 Frankenstein : id. m. II. 318. 1.