Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 21. kötet (105-114. füzet) (Budapest, 1929-1930)

1929 / 108. szám

191 kiáltotta oda : «Tegyetek velünk igazságot, hogy fel ne boruljon a világ békéje, el ne vesszen Európa kultúrája : fiat justitia ne pereat mundus!» Mily csodálatos végzése a kifürkészhetetlen sorsnak, hogy a törékeny szervezetű, finomlelkű, halkszavú, szelíd tudós mint harcos dőlt ki ama küzdelem első' csatasorából, amelyet a tudomány legnemesebb eszközeivel megcsonkított hazánk igazáért vívott. Ennek szimbolikus jelentősége van Magyary Géza egész nemes egyéniségére, kinek emlékét hálánk és el nem múló kegyeletünk övezi. * * * Mélyen Tisztelt Teljes Ülés! Ha gyenge szavaimmal csak főbb vonásokban is, ha gyarló előadásommal csak megközelítően is sikerült megjelenítenem Magyary Géza életét, alkotásait és egyéniségét, úgy igazat fogunk adni azoknak, akiknek ajkáról az ő halálhírére az a megállapítás röppent el : olyan férfiút veszítettünk el benne, akit helyettesíteni talán lehet, de pótolni nem. Akkor csakugyan át kell éreznünk, hogy szellemi hagyatékát viszont nem engedhetjük át az elmúlásnak, hogyha valakiről, úgy róla kell és lehet mondanunk Horatiusszal : «non omnis moriar». Ha ez sikerült, úgy elértem célomat, akkor valóra fog válni az, amit alig egy éve a klasszikus gyászbeszéd szavait variálva az ő nyitott sírjánál tanítványai nevében mondottam : ^Méltatni jöttem Magyary Gézát, nem temetni. S bár a rossz, amit ember tesz, túléli őt s a jó gyakorta sírba száll vele, mi tudjuk, mert mi megfogadtuk, hogy nem lészen ez Magyary Géza sorsa is».