Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 19. kötet (Pótfüzet - Rendkívüli szám) (Budapest, 1928)
1928 / Pótfüzet
2 Tudományellenes az elmebajokhoz csatolt akarati és értelmi jelzők három jogi osztálya is. Ezek, bárhogyan is fogalmazzák, a joggyakorlatban a bizonyításkor controversiákra vezetnek és a beteg helyzeteit nehezítik. Természetes. Mert az agykéreg több ezer millió sejtjének és végtelen sok idegpályának működését nem lehet két-három osztályba szorítani. Mintha a jog — szűk berendezései által — szántszándékkal oly utat akarna követni, hogy az elmeorvos ne is kisérhesse tudománya útjait. De akkor ő tudományának termékeny erejével közre sem működhetik. Ha a jogi osztályok markolhatok és bizonyíthatók volnának is, mégis alkalmatlanok céljainkra. Nem csak mert túlkevés következést rejtenek túlsók előzményre, hanem főleg a következő okokból: a helyes jogi prophylaxia megalkothatására az elmeorvosi prognosis útmutatása alkalmasabb vezérfonál, mint a beteg vizsgálatkori lélekállapota. A repressiv védelemben pedig biztosabb vezérgondolat -a diagnosis és a beteg gazdaságos, családszerű helyzete stb., mint annak vizsgálata, hogy két-három mechanice képzett lélekállapot közül melyik forgott fönn? Mely lelki állapotban volt a beteg, mikor hónapok, néha évekkel a vizsgálat előtt cselekedett? E lelki tüneményeket hiven visszahozni, megjeleníteni, úgy sem vagyunk képesek. Ezt mondjuk meg egymásnak, de őszintén és nem a szűr alól. Nincs ok emiatt félteni a magánjog igazságát, az elmeorvos hivatását. Csak föl kell takarni a két tudomány valódi magasságait és ezeket alakítani céljainkra. Ha a beteg lélekállapotának vizsgálata fölszabadul az önkény és rozsdával összetartott jogi béklyók alól, a jogtudomány megkaphatja a psychiatriától ennek saját talaján termő tudományos ismeretek nyíltságait, a psychiatria pedig a jogtudománytól az erélyt. És mindkettő a tökély fokára emelkedhetik. De ma, ha elmebeteg oltalomért folyamodik, előbb át kell esnie lelki hiányainak két-három osztályban való fonák bizonyításán, mely felsülések alkalmául szolgál, konfliktusokra vezet, izgalmas és a beteg egészségére károsan hat ki. Nehézségek könnyebbségek helyett. Célszerűtlen és a tudomány szinén alul esik az is, ha kérdik és bizonyítják, pillanatnyi, átmeneti vagy tartós-e valamely elmebaj? Fönnforog-e mellette az akarat szabadsága, avagy hiányzik-e az, korlátozott-e?
