Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 18. kötet (92-97. füzet) (Budapest, 1927-1928)

1927 / 92. szám - Nemzetközi kötelmi jog. Államközi egyezmény-tervezet a vételi és szolgálati szerződések nemzetközi magánjogára vonatkozólag. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet és az International Law Association budapesti fiókjának 1927. január 22-én megtartott ülésében

15 A visszautalást a bizottság kizárni kívánta. A visszautalás, «renvoi», a nemzetközi jog egyik legvitatottabb kérdése. Valóban érdekes esetek tömege áll elő, amidőn bizonyos törvényhozások kifejezetten egy külföldi törvényhozásra utalnak a külföldire vonatkozó bizonyos jogi viszonylatok megítélésénél. Pl. a német törvény külföldi cselekvőképességét rendszerint saját hazája törvényei szerint rendeli megítélendőnek. Tehát egy Németországban lakhellyel bíró angol embernél az angol jog jönne tekintetbe. Ámde az angol jog szerint a lakhely joga irányadó. Ebből azután circulus vitiosus keletkezik, amely sok szellemes, de meddő vitára ad alkalmat. A német életbeléptető törvény 21. szakasza a visszautalást kifejezetten elfogadta ugyan, az irodalomban mégis széles terjedelmű vita van ma is a felől, helyes-e ez az intézmény. A bizottság negatív álláspontját helyeselni lehet. A forgalmi élet egyszerű, átfogó szabályokat követel, a visszautalás megengedése pedig csak újabb jogi problémákat vet fel. Mert ha a lakóhely jogával operáló rendszerek a lakóhely külföldi jogát, ez pedig a honosság jogát rendeli döntőnek, ez érdekes türelmi játék, de végeredményben csak jogbizonytalanságra vezet. Pedig épp ezt kiküszöbölni volt a bizottság feladata. A bizottság a teljesítés helyének törvényét nem fogadhatta el először azért, mert a teljesítés helye nem okvetlen azonos, tehát eshetőleg két külön egymással talán kollidáló jogrendszert kellett volna egyazon ügyletre alkalmazandónak kimondani, továbbá azt a kérdést, hogy mi a teljesítés helye, különböző jogrendszerek különbözőkép állapítják meg, és így előbb kellene eldönteni, melyik jogrendszer alkalmazandó, hogy megállapítsuk, melyik a teljesítés helye. A szerződés megkötésének helyét éppoly nehéz mindig kétségtelenül meghatározni. Gondoljunk csak a távollevők között kötött szerződésekre. Az is lehet, hogy a felek merő véletlenből valamely közbeeső helyen találkoznak, amelynek hozzájuk vagy az ügylethez semmi kapcsolata, és nem volna észszerű, ha annak jogát jelentenők ki alkalmazandók. A kötelezett hazai joga végül megint két különböző jogrendszer alkalmazását vonná maga után ugyanazon ügyletre,