Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 18. kötet (92-97. füzet) (Budapest, 1927-1928)

1927 / 92. szám - Nemzetközi kötelmi jog. Államközi egyezmény-tervezet a vételi és szolgálati szerződések nemzetközi magánjogára vonatkozólag. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet és az International Law Association budapesti fiókjának 1927. január 22-én megtartott ülésében

11 dön végez jogcselekvényt, cselekvőképes, ha a német törvények szerint annak volna tekinthető. A magyar fontosabb törvények közül az 1876 : XVI. tc. tartalmaz intézkedéseket a végintézkedések alakszerűségéről és a 84. §-ban kimondja, hogy a külföldön tett végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékeinek tekintetében akkor is érvényesek, ha azon ország jogszabályainak, melyben köttettek, megfelelnek. Ez elvnek kétségtelen kihatása volt az egész jogra. Vagyis a magyar jog szerint az az elv, hogy locus regit actum, párhuzamosan jön tekintetbe ezeknél a jogcselekményeknél az ügylet helyének jogával, vagyis akár a jogcselekmény helyének joga, akár a magyar jog irányadó, már amelyik a jogcselekmény fenntartására kedvezőbb, oly jogelv, mely az Üpt. 35. §-ára támaszkodik. Nemzetközi magánjogi elveket tartalmaznak a váltótörvény 95—97. §-ai, melyek szerint a váltóképesség a váltókötelezett honi törvénye szerint ítélendő meg, de a saját hazája törvénye szerint váltóképességgel nem bíró idegen, belföldön elvállalt váltói kötelezettsége érvényes, ha őt a magyar törvények szerint a váltóképesség megilleti. A külföldön kiállított váltók és váltónyilatkozatok tekintetében a kiállítás helyének joga mérvadó ugyan, de ismét azzal, hogyha ezek a belföldi törvény rendeleteinek megfeleltek, a később a belföldön lett váltónyilatkozatok érvénye a külföldi törvény alapján meg nem támadható. Belföldiek között külföldön kötött váltónyilatkozatoknál is elégséges a belföldi törvény. A váltójogok fenntartása végett külföldön teljesített cselekmények ellenben kizárólag a külföldi törvények szerint ítélendők meg. E néhány kurzórikus példa természetesen nem kívánja a tételes törvények nemzetközi magánjogi rendelkezéseit még azon törvényhozásokra sem kimerítőleg közölni, amelyek érintve lettek. Csak éppen pedzeni akartam, hogy miként vannak nemzetközi magánjogi kérdések némely törvényekben szabályozva. Mint a vonatkozó nemzeti törvényhozások újabb eredményeit meg kell említenem a német polgári törvénykönyv életbeléptető törvényének 7—31. szakaszait, amelyek a nemzetközi magánjognak több kérdésében figyelemreméltó intézkedéseket tartalmaznak. így a külföldiek cselekvőképessége, a