Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 15. kötet (86. füzet) (Budapest, 1925)

1925 / 86. szám - A Kir[ályi] Ítélőtábla fejlődése. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1924. november hó 30-án tartott Közgyűlésén

24 kedés tette teljessé az 1723-iki fejlődés eredményét. Csak ez az intézkedés adta az 1723: XXVI. tcikk azon rendelkezésének, hogy minden peres ügyet a királyi ítélőtáblán ítéljenek meg, a hatáskörnek megfelelő azon értelmet, hogy minden peres ügyet ugyan, de csak amely más bíróság elé utalva nincs. Nem változtatja meg a Kúria, illetve elsősorban a királyi ítélőtábla szabálykénti elsőfokú rendes bírói minőségét, csupán kizárólagossá teszi azt úgy fölfelé, mint lefelé. E mellett továbbra is egyúttal fellebbviteli fórum marad a vidék ítélőszékeivel szemben, úgyhogy továbbra is vegyesfokú bíróság. Elnöke a Personalis, tagjai pedig: az alnádor, alországbíró, négy ítélőmester, két főpap, két báró, nyolc nemes, két primási ember, egy bányászati előadó és a kincstári ügyek igazgatója: összesen 23-án. Ez a létszám 1836-ban még nyolc nemes ülnökkel szaporodott. Az alnádort, alországbírót és a négy ítélőmestert, valamint a két primási embert főnökük, az ülnököket a király nevezte ki. 1723 után kilenctagú tanácsban működött, de megtartotta a tárgyalás alkalmával az elhelyezkedésben az előbbi gyakorlatot. T. i. az asztalfőn ült az elnök, tőle balra: az alnádor, alországbíró és a négy protonotárius, jobbra a főpapok, főurak, nemes ülnökök, vele szemben a kincstári ügyek igazgatója. Előadóként 1792-ig az ítélőmesterek szerepeltek; ekkor azonban négy nemes ülnököt is hasonló jogkörrel ruháznak fel. Csak egy tanács működött. 1807-től kezdve azonban a fellebbezett büntető perek a királyi ítélőtábla elnöksége által meghatározott két külön tanácsban egy és ugyanazon időben vizsgáltattak felül. Ez a rendelkezés 1836-ban a polgári fellebbvitt perekre is kiterjesztetett, úgyhogy ezen időtől fogva 1848-ig a királyi ítélőtábla csak mint elsőfokú bíróság működött egy tanácsban. A királyi ítélőtáblától fellebbezés a hétszemélyes táblára került. Ennek elnöke a nádor, helyettese az országbíró. Tagjai pedig: az esztergomi érsek-főkancellár, főtárnokmester, hat főpap, hat báró és hat nemes, valamint egy bányászati előadó. Összesen szintén 23-an. Ez a taglétszám nem változott, csupán a főurak és nemesek javára történt az arányszámban némi eltolódás.