Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 15. kötet (86. füzet) (Budapest, 1925)

1925 / 86. szám - A Kir[ályi] Ítélőtábla fejlődése. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1924. november hó 30-án tartott Közgyűlésén

10 létnek, speciális praesentia regiának. Az ítéletkiadás akkor a kancellár vagy alkancellár tisztéhez tartozott. A nádor vidéken a nemesség minden perében, az országbíró viszont a Kúriába vitt minden perben eljárt. Az igazságszolgáltatás súlypontja kiérezhetőleg vidéken volt. A nádor és a megyei bírák működése dacára azonban a nemes még a XIII. században is sok esetben önhatalommal élt. Személyén és vagyonán elkövetett sérelmet visszatorlással orvosolta. Róbert Károly ezt fej- és jószágvesztéssel tilalmazta, amivel jogunkban a hatalmaskodás vétsége (potentia) honosodott meg s azt a királyi udvar bírósága elé utalta. Ugyanekkor ezen ügyek elbírálása céljából az általa eddig személyesen vezetett speciális prsesentia regiát az udvari kancellár vezetése alatt önálló bíróságképen szervezi, viszont az önmaga által folytatólag személyesen tartott bíróságot personalis prsesentia regiának hívták. Ugyanez időben érvényesül a gondolat: a szent korona minden birtokjog forrása. Ezzel természetszerűleg minden birtokper is a Kúriába kerül. Mi marad így a nádor és a megyei bírák előtt? A büntető perek és a kisebb jelentőségű polgári perek. Az exemtiók egyszerre értéküket veszítik, az arisztokrácia és nemesség úgyszólván minden polgári perében a királyi Kúriában ítélkeznek. A nádor vidéki bírósága ezzel jelentőségét elveszti. Az országbíró és a főkancellár bírói működésének zenitjét éli. A nádor is újból a Kúriában kezd bíráskodni. Zsigmond 1435. évi végzeményének 4-ik és 5-ik cikke a nagyobb hatalmaskodásokat, az ú. n. öt esetet a király személyes bíráskodásának, a personalis praesentia regiának tartja fenn. Ez Zsigmondot arra kényszeríti, hogy ezen bíróságot most már a negyedik kuriális bíróságként szervezze. Elére a titkos kancellárt teszi. Ha maga személyesen eljár, úgy azt mondják, hogy propria in persona jár el. A törvénykezés a Kúriában előbb csak esetről-esetre, a XIII. századtól kezdve azonban már előre meghatározott időszakonként, oktávákon történt. A király úgy, mint bármelyik bíró nem ítélkezett egyedül, hanem tanács közreműködésével. A tanácsot előbb csak a történetesen jelen volt nagyok sorából alakítják; a XIII. századtól kezdve a jelen volt nemesekből is. A XIV. században, az Anjouk alatt, mikor a perek itt