Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 14. kötet (82-85. füzet) (Budapest, 1917-1918)

1918 / 84. szám

ÍO termékei nagy változatosságuk és illetve tárgyuknak különbözősége dacára is egy határozottan kidomborodó és felismerhető hitvalláson felépült harmonikus egészbe olvadnak, amelyből ugyanazok a dogmák nagy variációkban újból és újból felcsendülnek. Legújabban nem kisebb kvalitású ember, mint Kohler tiltakozik ugyan á «klasszikus» büntető jogász elnevezés ellen, mert klasszikus alatt olykor hátramaradottságot is értenek (Archiv 'für Strafrecht, 1916 4-6. füzet, 493. l.); még sem tartok tőle, hogy Baumgarten Izidor árnya óvást emelne, amikor őt a büntetőjogi iskolák harcában a klasszikus irány képviselőjének, a magyar irodalomban való vezetőjének mondom. A «klasszikus» jelzőt eredeti, az első és legelőkelőbb osztályhoz való tartozandóságnak jelentményében, majd a művészet és tudománybeli, a stílusban való kiválóságnak és tökéletességnek, a nemes patinával való átvontságnak értelmében egyaránt alkalmazva. Annak az iskolának, mely a büntető jogban a jogász birodalmába tartozó exakt jogot, a büntető kódexben és eljárási pragmatikában az államnak korlátját az egyéni autonómia és a közszabadságjogok biztosítására — mint Baumgarten mondja — «zsarnoki elnyomás és bírói önkény ellen», ebből kifolyólag épen úgy — mint mondani szokták — a gonosztevők aranybulláját, mint az alkotmány biztosítékát észleli, melyeknek megszervezése és kezelése egyaránt jogászi és a legszorosabb korlátok közé szorítandó bírói teendő. Annak az iskolának, mely a büntetőjog gyakorlásában a beszámíthatóság fundamentális kérdését első renden nem célszerűségi és hasznossági tekintetekből, hanem a legis majestas iránt tartozandó hódolat feltétlenségóből kiindulva az igazságosság álláspontján az egyén erkölcsi ideális felelősségének kiindulásában kezeli ; amely iskola készséggel fogadva és értékesítve más elméleti ós gyakorlati tudományszakok megfigyeléseit, vívmányait és megállapításait, a büntetőjogtudományt elsősorban jogtudománynak vallja, melynek kiművelése és alakítása épen úgy a jogásznak hivatása és dominiuma, mint a büntető igazságszolgáltatásnak gyakorlása. Ez volt Baumgarten Izidornak is büntetőjogi hitvallása, melynek erőteljes akkordjai egész irodalmi tevékenységében fel-felhangzanak, annak uralkodó karakterét megadják. Amely *M$iwL$$W& .'88 . P/V.-*.. %\