Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 14. kötet (82-85. füzet) (Budapest, 1917-1918)

1917 / 82. szám - A szállítási szerződésekre vonatkozó jogszabályok a háborús tapasztalatok alapján. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1917. évi március hó 3. napján tartott teljes-ülésén. Nagy Ferenc elnöki záróbeszédével

20 jogot kellene a bírónak mindig adni, hogy a kért teljesítés helyett kártérítést ítéljen meg. A megoldás, melyhez ily képen eljutottunk, az angol adásvétel törvénytől eltér. Az idézett törvény ugyanis feljogosítja a bírót a természetbeni teljesítés kikényszerítésére, ha az adásvétel tárgya specifikus árú és a bíró a természetbeni teljesítést célszerűnek és jogosnak tartja. A specifikus dolog fogalmát az idézett törvény meghatározza, mondván: «specific goods» fogalma alatt értendó'k olyan árúk, melyek a szerződéskötés idejében azonosítva és meghatározva lettek. Körülbelül megfelelne az egyedi árú fogalmának. Úgy hiszem azonban, hogy igen gyakran előáll az eset fajlagos árúnál is, hogy csakis a természetbeni teljesítés képes a sérelmet kellőkép helyreállítani, így például a legtöbb gyáros, kinek részére termelők nyersanyagot termelnek és szállítanak, üzemében megakadna, ha termelői szállítási kötelezettségüknek eleget nem tesznek. Gondoljunk csak a cukorgyárosra, kinek répát nem szállítanak, répát pedig, miután a legtöbb termelő azt néma piac számára, hanem határozott gyár megbízásából termeli, a gyáros beszerezni nem képes. Az angol jog természetbeni teljesítésre segélyt nyújt, ha a répa egyedi árú, nem nyújt, azonban ha a répa generikus árú, szóval a jogsegély megadását véletlenül teszi függővé, mert hiszen a szerződésnek az árúmeghatározó kitételétől függ, vájjon a bíró bizonyos árút speciensek vagy genusnak mond. A jövendőbeli árú mindig fajlagos árúnak tekintendő és így tehát a természetbeni teljesítést sok, igen fontos esetben a sértettől megtagadja. Hibás a kétféle jogsegély elhatárolásánál^ egyedi, illetve fajlagos árú fogalmát irányadónak tekinteni, mert ezeket a fogalmakat egészen más jogi és gazdasági okok szülték, mint amelyek a kétféle jogsegély elválasztásánál érvényesülnek. Hanem célszerűbbnek vélem a visszatérést a Chancery Courtok régi állásfoglalásához. Akkor, midőn még Angliában a közönséges jogot és méltányossági jogot két különféle bíróság kezelte, ugyanis a common law csak a kártérítést ismeite rendes jogorvoslatként és a méltányossági bíróságok oly esetekben, midőn a kártérítés, melyet a Kings Bench biztosított a sérelem orvoslására elegendő nem volt, természetbeni teljesítésre kötelezte a jogellenesen cselekvő felet. A két jogeszköz 20