Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 12. kötet (74-77. füzet) (Budapest, 1915)

1915 / 74. szám - Szülők és gyermekek. A polgári törvénykönyv törvényjavaslatának 162-212. §-ai. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet magánjogi bizottságának 1914. évi március hó 14-én tartott ülésén

28 mentességét a javaslat nem fejezi ki kellő világossággal és ha a rendes gazdálkodáshoz szükséges pénzt még valahogy ide is lehet magyarázni, de az üzleti forgótőke főalkatrészeit képező váltók, kereskedelmi utalványok és csekkek idetartozása csak igen erőltetett konstrukció segélyével magyarázható ki és kételyeket hagy fenn, vájjon a javaslat intenciója csakugyan ez volt-e? Nézetem szerint elegendő lett volna annak általános kijelentése, hogy a szülők rendszerint biztosíték nélkül kezelik kiskorú gyermekük vagyonát és hogy a gyámhatóság jogosítva van indokolt esetekben biztosítékot követelni. Ezzel a sok részletes rendelkezésnek elejét lehetett volna venni, ami annál ajánlatosabb lett volna, mert ezek nem okvetlenül oly hosszú életű rendelkezések, mint a törvénykönyv alapvető szabályai, gyakrabban szorulnak az élet tapasztalatai és szükségletei által kívánt módosításokra és ezért cé^zerűbben lettek volna elhelyezhetők egy nagyobb könnyűséggel módosítható gyámsági rendtartás keretében. Már fentebb rámutattam arra, hogy az atya rendszerint számadás nélkül kezeli a kiskorú gyermek vagyonát. Ezen szabály alól is vannak kivételek, mert az atya kiváltságos helyzete megszűnik és a gyám számadási kötelezettsége reá is alkalmazást nyer oly ingyenesen juttatott vagyon tekintetében, melyre nézve az, aki a gyermeknek a vagyont juttatta, az atyát számadásra kötelezte, továbbá ennek alapján szerzett vagy ennek helyébe lépett vagyonra nézve és végül a gyermek egész vagyonára nézve, ha a gyámhatóság az atyát számadásra kötelezte vagy ha a kiskorúság meghosszabbíttatott. Ez utóbbi esetben az atya rejtett haszonélvezete megszűnik épúgy mint amikor a gyámhatóság az atyát számadásra kötelezte avagy tőle a kezelést egészen megvonta. A Javaslat a vagyonkezelés módjára nézve általában nem ad az atyának kimerítő utasításokat és ez teljesen megfelel annak az alapelvnek, melyből e kérdéscsoport szabályozása egyáltalán kiindul t. i. az atyának a gyámmal szemben nagyobb szabadságának a kiskorú gyermek érdekeinek oltalma körül. Annál feltűnőbb, hogy egyes a vagyonkezelés keretébe tartozó részletkérdéseket behatóan fejteget és így nem kerülheti el a 28