Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 12. kötet (74-77. füzet) (Budapest, 1915)

1915 / 74. szám - Szülők és gyermekek. A polgári törvénykönyv törvényjavaslatának 162-212. §-ai. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet magánjogi bizottságának 1914. évi március hó 14-én tartott ülésén

25 volt törvényes ok és így a szülő legeminensebb joga a bíróság oltalma alá is lett helyezve. Míg a szűkebb értelemben vett szülői jog vagyis a gyermek személyéről való gondoskodás (Sorge für die Person des Kindes: német polg. tkv. 1631. §) főképen kötelezettségeket és terheket TÓ a szülőkre, addig a gyermek vagyonának kezelése (Sorge für das Vermögen des Kindes: német polg. tkv. 1638. §) már nemcsak kötelezettségekkel, hanem vagyoni előnyökkel is jár, mert a gyermek vagyonát kezelő atya ezen vagyon jövedelmeiről számot adni nem köteles (189. §) és így a javaslat burkoltan haszonélvezeti jogot ad az atyának a gyermek vagyonára. Minthogy az indokolás (91. lap) elismeri azt, hogy a gyermek vagyonához tartozó tárgyak hasznai a gyermekéi és azok élvezetére az atyának törvényes joga nincs: ez nyilván tulaj donképen nem egyéb, mint jutalom a gyermek érdekében kifejtett fáradozásokért. A javaslat indokolása nem is kutatja ezen juttatásnak jogcímét, az első szöveg indokolása pedig (I. k. 449. lap) annak elismerése mellett, hogy bizony ez nem más, mint haszonélvezeti jog, váltig cáfolgatja ugyan annak jutaimi jellegét, de más jogcímét adni meg sem kísérli. Ha pedig jutalom, akkor méltán kérdhetem, miért illesse meg egyedül az apát, miért ne mindkét szülőt? Nem tartom igazságosnak a szülői jogoknak azt a részét, melyben anyagi előnyök is foglaltatnak, egyedül az apának fenntartani, holott annak azt a másik részét, mely tulaj donképen csupa kötelesség, a szülők együttesen viselik, sőt az anya túlnyomó legnagyobb részben. Az anyagi igazság tehát azt kívánná meg, hogy a vagyonkezelés jogát és kötelességét mindkét szülő együttesen gyakorolja és ebből az elvből csakis akkor lehetne engedményt tenni, ha a célszerűség szempontjai azt parancsolóan megkövetelnék. Mert bármelyik szülő érdekénél hatalmasabb a gyermek érdeke és ha ezt az apa kizárólagos vagyonkezelési joga jobban biztosítja, úgy ennek az érdeknek még a házastársaknak illetve szülőknek minden tekintetben való egyenjogúságát is feláldozom. De a célszerűség vagyis a gyermek érdeke akkor, amidőn mindkét szülő él és a család életközössége változatlanul fennáll, azt kívánja meg, hogy neki az a nagyobb garancia adassék meg, mely mindkét szülő együttes vagyonkezelésében áll. Ez a garancia kettős: az egyik a személyi, mert ilyképen 25