Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 11. kötet (69-73. füzet) (Budapest, 1915)
1915 / 69-71. szám - Osztályrabocsátás. [Bíráló vélemények a polgári törvénykönyv törvényjavaslatáról. 5. füzet. Örökjogi rész.]
230 következtében nagyobbodik, a hagyományok tekintetében, amelyekkel az örökhagyó a kieső örököst, vagy annak kiesése előtt a törvényes örököst terhelte, külön örökösrésznek számít.* A sokat vitatott német 1935. §-t recipiáló 1542. §. ismert visszás eredményei arra vezethetők vissza, hogy egy általános szabály állíttatik fel, mely nem különböztet: 1. hagyományi és osztályrabocsátási teher; 2. az accrescált és az eredeti örökrész terhelése ; 3. az örökösnek az örökség megnyílta előtt és után való kiesése; 4. a kiesés előtt és utána történt hagyományrendelés, illetve adomány között. I. 1. Ha egy osztályraboceátással terhelt ivadék kiesése folytán egy másik ivadék örökrésze nagyobbodik, utóbbinak természetszerűleg a) viselnie kell az osztályrabocsátási terhet is, de b) az csupán a nagyobbodás erejéig terhelheti őt és nem csorbíthatja eredeti örökrészét is. Ezt célozza az 1542. §. a kiesett örököst terhelő osztályrabocsátási kötelezettség szempontjából és ezen eredménynek egyformának kell lennie, akár az örökség megnyílta előtt, akár utóbb esett ki az örökös, úgy hogy a szabály közössége e tekintetben megfelelő. Az a) alatti különben már az 1951. §-ból következik, mely ellentétben az első tervezet 2036. és Zsögöd 67. §-ával, nem épen csak a «törzselőd» adományának osztályrabocsátását, hanem a kiesett törzstárs osztályrabocsátási kötelezettségének a helyébe lépő törzstársra való átszállását is írja elő. k b) alattihoz azonban mindenesetre a törvényes örökösi növedékjog konstruálása szükséséges (1542. §.). Ugyancsak ezen alkalmazási körében az 1542. §-ra ezenkívül további szükség van a túladományozott törzsutód kiesésének speciális esetében. Példa : // 9300 Á^B + ^C 1500 a 5000 b * (1702. §-ban betoldandó «1676 o» ; 1625. §. változatlanul maradhat, mert már maga a végrendeleti növedékrész interpretáció eredménye, nincs tehát szükség a fenti értelmezési szabályokra.) 230