Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 11. kötet (69-73. füzet) (Budapest, 1915)

1915 / 69-71. szám - Észrevételek az öröklési jog egyes rendelkezéseihez.[Bíráló vélemények a polgári törvénykönyv törvényjavaslatáról. 5. füzet. Örökjogi rész.]

8 főleg pedig, meit 2. meg van engedve a végrendeletnek olyan nyelven való felvétele, melyen az örökhagyó és a tanuk felerésze beszélni nem tud. Ez a körülmény már magában indokolja az alakiságok szaporítását, de azt is, hogy bizonytalanná válik a belső tartalom is. Holott sok mesterkéltség, sok szabály válik feleslegessé, ha a végrendelet csak azon a nyelven vehető fel, amelyen a végrendelkező is, meg a mellékszemélyek is tudnak. Ehhez járul, hogy a tartalom tekintetében bizonyosság, megnyugvás és biztonság is csakis ezen az úton érhető el legrövidebben és legbizonyosabban. Számbavehető okok sem harcolnak az ellenkező mellett. A községi és a kir. közjegyző, a bíró, tartozik tudni a nép nyelvén s elvégre a végrendelkező csak azokhoz forduljon, akik vele egy nyelven tudnak beszélni, akik őt megértik. Ennek a domináló szempontnak minden mást kell és érdemes is feláldozni. A másik vezetőelvként az érvényesüljön, hogy miután az ú. n. közvégrendelet és a magánvégrendelet között a hatályosság, érvényesség szempontjából különbség fenn nem forog, az összes írásbeli végrendeletek (a holográfot kivéve) egységesen ezabályozandók s a kézvégrendeletek csak abban különböződjenek a magánvégrendeletektől, hogy a bíró, a kir. közjegyző két tanút helyettesít s hogy a végrendeletek az e személyek által felvett jegyzőkönyvbe vannak felvéve. Semmiféle egyéb különbség az alakiságok szempontjából meg nem engedhető és nem indokolt. Ez volna az egységesség szempontja. Ezek figyelembevételével, fentartva még szükségesnek jelentkező javításokat, a végrendeleti alakiságokat a következőkép szabályoznám: 15G7. §. Okiratba (közokirat) foglalt végrendelet csak úgy- érvényes : 1. ha azon a nyelven van az okirat megírva (felvéve), amelyen a végrendelkező beszélni tud ; 2. ha azok, akik a végrendelet tételénél közreműködnek : a) szintén tudnak azon a nyelven írni, olvasni és beszélni, amelyen az örökhagyó végrendelkezett és az okirat szól; 8