Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 10. kötet (63-68. füzet) (Budapest, 1914)

1914 / 63-66. szám - Kölcsön. [Bíráló vélemények a polgári törvénykönyv törvényjavaslatáról. 4. füzet. Kötelmi jog. 2. rész.]

1. Dr. Halasi Béla, budapesti ügyvéd, az OMKE titkára. Kölcsön. A kölcsönt a T. úgy határozza meg, hogy erre a jogügyletre az lép, aki mástól pénzt, vagy egyéb helyettesíthető dolgot «kölcsön kap». (A meghatározás, amint alább kifejtjük, helyesen értve, csupán ennyi.) Kölcsönkapás alatt azonban nem érthetjük azokat az eseteket, amelyeket a mindennapi élet szóhasználata annak nevez. Ez egyfelől túlságosan szűk, másfelől pedig nagyon is tág volna. A T. meghatározása helyesen csak a következőképen magyarázható. A törvényalkotó egy elvont — egyelőre közelebbről meg nem határozott és csak az élet felfogására önkéntelenül utaló jogügyletre, amelyet kölcsönnek nevez el — felállít bizonyos jogszabályokat (kamat, felmondás stb. tekintetében). A bírói gyakorlat hivatva van a forgalom viszonyainak figyelembe vétele mellett az egyes kölcsönszerűnek látszó ügyleteket minősíteni, hogy vájjon azok olyanok-e, amelyekben a kölcsön című fejezetben előadott jogszabályok alkalmazhatók ? Hogy ez tényleg így van, következik az indokolásból is, amely kétségtelennek mondja, hogy kölcsön nem csupán a valuta átadása útján, de egyébként is létrejöhet, pl. a giroforgalomban egyik fél számlájáról a másikéra történő átírás, továbbá utalványozás stb. utján. A minősítésnek csak azon törvényes korlátja van, hogy a kölcsönvevőnek a pénzt, vagy helyettesíthető dolgot ne csak ígérjék, hanem ő meg is kapja azt. Ennyiben és csakis ennyiben áll a kölcsön reál-szerződés jellege, míg a valuta igérése esetén esetleg kölcsön-előszerződés 3 1*