Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 10. kötet (63-68. füzet) (Budapest, 1914)

1914 / 63-66. szám - Vétel. Általános szabályok. [Bíráló vélemények a polgári törvénykönyv törvényjavaslatáról. 4. füzet. Kötelmi jog. 2. rész.]

26 félbeszakításánál sem a T., sem az Indokolás, sem a főelóadmány nem tesz különbséget az eladó hibájából és a vétlenül történt kár között. A különbség az e két tervezet között, hogy míg az I. T. a félbeszakítás ideje alatt keletkezeit, addig a II. T. a félbeszakításból eredő károkra nézve rója a felelősséget az eladóra. Ez utóbbi álláspont pedig annyit jelent, hogy a károkért, melyek a szállításnak az eladó személyében fekvő okokból való fennakadásából keletkeztek, az eladó felelős, akár az ő hibájából, akár hibáján kívül okoztattak is; a lényeges az okozati összefüggés. Eszerint a II. T. az eladó hibájából keletkezett károkra a kártérítési felelősséget, a vétlenül keletkezettekre a kárveszély viselését állapítja meg. A különbséget a szövegezésben is helyes volna kitüntetni, félreértés kikerülése végett. «Ha a vevő az elküldésre nézve utasítást adott, és az eladó attól sürgős szükség nélkül eltér, az ebből eredő kárért az eladó felelős. Ha a szállítás az eladó személyében fekvő okból fennakad, az ebből eredő kárveszélyt az eladó viseli.)) Annak kimondása, hogy az eladó az ő hibájából keletkezett fennakadás okozta károkért felelős, felesleges, mert ez a felelőssége a nem teljesítésre és kötelemszegésre vonatkozó általános szabályokból folyik. (90G. és köv. §-ok.) 1118. §. I. A feltételes vételek esetére, ha a dolog már a feltétel bekövetkezése előtt a vevőnek átadatott: az átadás és a feltétel teljesülése közötti időben keletkezett kárveszély viseléséről a német törvény nem intézkedett, és a kérdés megoldását a tudományra és gyakorlatra bízta. (Motive II. 324. lap.) Az I. T. 1402. és a II. í. 1118. §-a akként szabályozza a kérdést, hogy a kárveszély, vagy a mint a T. magát kifejezi, «a dologban esett véletlen kár» az eladót éri, ha a feltétel-halasztó, é3 a vevőt, ha a feltétel-bontó. E íendelkezés kétségkívül diszpozitiv, mert maga a II. T. 1118. §-a a 2. bekezdésben is kimondja, hogy az ellenkező áll, ha a feleknek az volt szándékuk, hogy a feltétel teljesülése a kár megtörténte előtti időre hasson vissza; de a felek egyéb tekintetben is máskép állapodhatnak meg. 2G