Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 10. kötet (63-68. füzet) (Budapest, 1914)

1914 / 63-66. szám - Vétel. Általános szabályok. [Bíráló vélemények a polgári törvénykönyv törvényjavaslatáról. 4. füzet. Kötelmi jog. 2. rész.]

22 adott állatot megöli, a házat vagy gabonát felgyújtja, az eladott dolgot ellopja és elfogyasztja — a szerződő lelek szempontjából mindenesetre véletlen kár. Nézetem szerint a kárveszély fogalma mindenesetre közelebbről meghatározandó. Ha egyszerűség és rövidség okáért a kárveszély kifejezést ismételten használni akarjuk, annak meghatározását kell adni. Az Ili 7. §. első bekezdésének következő módosítását ajánlom: «Az eladott dolog átadásával a dolog véletlen megsemmisüléséből, elveszéséből vagy rosszabbodásából eredő kár veszélye {kárveszély) átszáll a vevőre.» II. Magától értetődik, hogy a kárveszély viselésének szabályai diszpozitiv természetűek és hogy a felek arra nézve mindenkor más módon is megállapodhatnak. Ennek kifejezett kijelentése ennél a szakasznál, valamint a többi §-nál, ép ez okból felesleges is, mert egész természetes. A kárveszély viselésének az átadás időpontjától a vevőre hárítása megfelel a birói gyakorlatnak és a K. T. rendszerének és mindenesetre igazságosabb, mint a római jogi elv, melyet még a svájci kötelmi jog 185. §-a is fentart, hogy a veszély a vétel megkötésével száll át. Sokkal nehezebb a kérdés az ingatlan vételnél. E tekintetben az I. T. 1400. §-a nem tett különbséget ingó és ingatlan között, hanem mindkettőnél az átadást jelölte a kárveszélynek a vevőre hárulása időpontjául. A II. T. ettől eltért és egyezően a német polgári törvénykönyv 44G. § -ával, a kárveszélyt már az átadás előtt is a vevőre hárítja, ha a vevő tulajdonjogát az átadás előtt jegyezték be a telekkönyvbe. Bár mind a két nézet mellett nyomós érvek szólnak (Indokolás IV. 55., főelőadmány, lg. K. VII. 52., Motive zu d. b. Gb. II. 323*): elméleti és gyakorlati szempontokból helyeselni kell a II. T. álláspontját, mert a tulajdonszerzés a telekkönyvbe való bejegyzéssel van befejezve (371. §.), a vevőnek tehát módjában és érdekében áll az ingatlan hasznainak beszedéséről gondoskodni, az átadást követelni és mert ily körülmények között a vétel természetével ellenkeznék, hogy ne a tulajdonos viselje a dolog veszélyét. És 22