Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 7. kötet (49-55. füzet) (Budapest, 1913)

1913 / 49. szám - A polgári törvénykönyv tervezete. [Előadások] a Magyar Jogászegylet 1913. évi május hó 25. napján tartott teljes-ülésén. Nagy Ferenc elnöki megnyitó és záróbeszédeivel

9 szabályozása és a széleskörű felelősség a másnak vétlenül okozott kárért, mind oly újítások, melyek a magánjog etnikai tartalmának növelésével az új eszmék fejlődésének irányában haladnak. A tervezet szerkesztői, ime, mindenben igyekeztek megfelelni az eléjük szabott hármas feladatnak, hogy a jogbiztonságot megteremtő, egységes nemzeti jellegű és a modern haladás eszméit szolgáló kódexet készítsenek. Munkájuk nagy fáradsággal és sok nehézséggel járt. Magam is közvetlen tanuja voltam annak az odaadó buzgalomnak, melyet a bizottság tagjai, közöttük Imling Konrád mellett elsősorban Thirring Lajos és Barna Ignácz kúriai bírák, továbbá Sipőcz László nyugalmazott székesfővárosi árvaszéki elnök, Szászt/ Béla igazságügyi miniszteri tanácsos, Szladits Károly és Bartha Eichárd kir. Ítélőtáblai bírák a munkálatok kezdetétől fogva mindvégig kifejtettek és meg vagyok győződve, hogy nehéz munkájukat a magyar jogászközönség is teljes elismerésben és méltánylásban fogja részesíteni. Munkájukat nagyban elősegítette, hogy az utóbbi évek igazságügyminiszterei, köztük Güníher Antal és Székel;/ Ferencz, őket mindenben támogatták. Ámde ilyen nagyszabású törvénykönyv nem lehet csupán egyes szerkesztők különleges alkotása, hanem a nemzeti munka egészéből kell kisarjadzania, a jogászi közvéleményt kell visszatükröztetnie. A magyar jogászság közreműködése a szerkesztés eddigi szakaiban is bőven érvényesült. A tervezet már most sem a bizottság kizárólagos munkája, hanem közkincse a nemzetnek, mert anyaga az ország jogtudósainak müveiből és a gyakorlati szakfórfiak bírálatából került ki. Most azonban, a döntő lépés megtétele előtt, a törvényhozás küszöbén, fokozottabb szükség van az egész magyar jogászságnak — kellően szervezett és idő tekintetében is koncentrált — összeműködésére a tervezet méltatásában és hiányainak kiküszöbölésében. Csak ily összeműködéssel kaphatunk olyan kódexet, amely nem egyes kormányok, egyes államférfiak vagy egyes jogtudósok munkája, hanem amelyet az egész nemzet alkotott. Erre az utolsó nagy munkára hívja fel az igazságügyi 9