Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 6. kötet (41-48. füzet) (Budapest, 1913)

1913 / 41. szám - A jogismerés kötelessége. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. évi dec. hó 16-án tartott teljes ülésében. Berger Miksa és Márkus Dezső felszólalásaival

20 ség van-e annyi és olyan irányú időhatározásokra, mint a milyenek ma általánosak, s hogy ezek igazságosak-e ? * A jog nem lehet el formalismus nélkül, mert ez a birói önkény elleni biztositék. Elfelejtik azonban, hogy ugyanaz a formalismus az erősebb, az élelmesebb általi kizsákmányolás eszköze. Mert Ihering szava, hogy «a forma az önkény esküdt ellensége s a szabadság ikertestvéren, csak az egyenlő erős és egyenlő élelmes felekre nézve állhat meg. Ugyanezt mondhatni a harmadik indokra is, mely szerint a formalismus révén tudja csupán az ügyletkötő azt, hogy a jogügyletből kifolyólag mire van kötelezve s jogosítva. Ezt azt indokot azonban csak az hozhatja fel, a ki abból indul ki, hogy a törvényt mindenki egyformán ismeri. Csakhogy ez nem áll. Az ügynök rábeszélése alapján az ajánlatot aláíró földmíves bizony nem tudja, hogy milyen kötelessége származik az aláírásból. A mult jogában még több volt a forma, ez igaz, csakhogy a mult nem is lehet minta. Csak nem fogja senki megfelelőnek találni azt a szabályt, mely az emberölés minden fajára egyforma büntetést szab'?! A mult joga azonban csak büntető részében ennyire formaiistikus, a jelen joga azonban magánjogi részében. A mai büntetőjog kezd individualizálódni, a magánjog azonban nem. C) A büntetőjog formalizmusa. A kezdetleges államokban a bűntényeket nem határozzák meg előre törvények. A köztársasági jellegű, illetve demokratikus törzseknél a harczosok közfelfogása dönti el, hogy mi a bűntény, 8 az öregek szabják ki a büntetést úgy, mint a családban. A despotikus államokban a kényúr akarata a törvény, tehát az engedetlenség a bűn. S így itt is a családfő helyzetéhez hasonló a büntetés kiszabásának joga. Mind a két esetben tág tere van a kedvezésnek és a kegyetlenkedésnek. Ennek megakadályozására szolgálnak a törvények, a melyek előre meghatározzák azt, hogy mely cselekmények a bűntények s melyek büntetéseik. Ez az előzetes meghatározás az egyeduralkodók önkénye elleni biztosíték is. A kezdetleges viszonyok közt a * V. ö. Ágoston: A munka rabsága, 70. s köv. 1. 20