Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 5. kötet (32-40. füzet) (Budapest, 1912)

1912 / 32. szám - Csődjogi vitás kérdések. Előadás a Magyar Jogászegylet 1912. február hó 24. napján tartott teljes-ülésén

11 Budapest székesfőváros szabályrendelete a kövezési és egy másik a csatornázási járulékokról, a melyek mint lappangó zálogok magukat az ingatlanokat terhelik. Ha nem akarjuk, hogy a csődtömegek vagyonát egyes kiváltságos jogok vigyék el és a csődeljárás a hitelezők összességére egy anyagilag értéktelen formalizmus legyen, de sőt ha azt akarjuk, hogy a hitelezők összességére is jusson quota, akkor a megalkotandó új csődtörvényben a törvényes zálogjogon alapuló kiváltságokat revízió tárgyává kell tenni még pedig megszorító alapon. Ugyanezen szempontból teendők revisió tárgyává a kereskedelmi és váltótörvényben megállapított zálog és megtartási jogok is. Abból kell kiindulni, hogy csakis azon privilégiumok tartandók fenn, a melyek fenntartását általános közgazdasági vagy egyéb közérdek megköveteli. Ezen szempontból óhajtom a tökéletességre való igény nélkül a törvényes zálogjogok némelyikének külön kielégítése tárgyában az uralkodó felfogásokat ismertetni: Kiindulási alapul a magyar jogállapotot illetőleg a csődtörvény 57. §-át és a fent idézett külön törvényeket véve, mindenekelőtt megállapítandónak tartom, hogy a kereskedelmi és váltótörvényben körülírt zálog- és megtartási jogok közül a bizományi, közraktári, fuvarozási, szállítmányozási viszonyból származó törvényes zálog- és megtartási jogok csőd esetén való külön kielégítése a törvényben meghatározott korlátozásokkal támadás és ellentmondás tárgyát alig képezik, mert ezek a jogok szerves összefüggésben vannak az ilyen ügyletek alapján nyújtott hitelekkel. Majdnem ugyanazon elbírálás alá esnek, mint a szerződéses zálogok. De már támadás tárgyát képezik azok a megtartási jogok, melyek nálunk a váltótörvény 108. §-ában, valamint a kereskedelmi törvény 309. §-ában vannak megállapítva. Míg egyrészről azok fenntartása mellett azzal érvelnek, hogy ezek a jogok a jóhiszemű kereskedelmi forgalom követelményeiként jelentkeznek, addig másrészről (így többek között Pollák) azt az álláspontot védik, hogy ezeknek a csődben való fenntartását nem kivánja meg sem gazdasági szükséglet, sem pedig más fontos közérdek, mert a megtartási jog a véletlen által szeli