Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 3. kötet (20-26. füzet) (Budapest, 1911)

1911 / 20. szám - A bíró. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. április hó 30. napján Aradon tartott teljes-ülésén

8 A német jogi panemia: «Durch zweier Zeugen Mund wird überall die Wahrheit kund», és akármiként gondolkozzunk jelenleg már e bizonyítási szabály értéke felől, azt el nem tagadhatjuk, hogy bizonyos oltalmat nyújtott elhamarkodott elitélések ellen. Elég baj, hogy egy scholasztikus tudomány a maga módja és technikája szerint kiépítette a kéttanuelméletet. így okoskodtak: ha két szavahihető ember teljea bizonyíték, egyikük csak fél-bizonyíték: ha pedig a tanú nőnembeli, csak negyed-bizonyíték és ha az asszony előélete nem kifogástalan, csak egy nyolczadot ér a bizonyíték és ha ez a nő a felek egyikével rokonsági viszonyban áll, akkor a bizonyítéknak csak l/,6-od része forog fenn. Azután összeszámították az egyes tételeket és megállapították, hogy a biró ilyen esetben csak 37/6i rész erejéig lehet meggyőződve. Ez tiszta képtelenség volt, melynek súlya alatt összeroskadt a törvényes bizonyítási elmélet. Ha viszont a bizonyítékok szabad mérlegelésének uralma alatt azt látjuk, hogy a bíróság pénzbüntetés erejéig meg van győződve, de szabadságvesztés büntetés erejéig nincs meggyőződve, hogy bizonyítottnak tekint valamit, ha börtönbüntetést szabhat ki, de nem tekinti bizonyítottnak ugyanazt a tényállást, ha annak alapján fegyházbüntetést kell kiszabni: akkor eszembe jut Nagy Frigyes mondása: «Les choses parfaites ne sont pas du ressort de l'humanité». Annyi bizonyos, hogy itt igen kényes téren mozgunk. Ha a felek a tényállás fölött vitatkoznak, a bíróra hatni iparkodnak. Az eredmény pedig függ nemcsak a felek képességétől, a bizonyítás minőségétől, hanem a biró temperamentumától is. Az egyiknél a meggyőződós kényszerórzete igen gyorsan és határozottan létesül, másnál igen lassan és bizonytalan módon ; ott minden tudás a hit jellegét ölti fel, itt a kétség erdeje eltakarja a tudás fáját. Ha valahol, e téren kellene érvényesülnie a felügyeleti hatóság fegyelmező és kiegyenlítő befolyásának; ha valahol, úgy itten el kellene vágni olyanok útját, kik a bizonyítókok szabad mérlegelésében módot keresnek egy fáradságos és nehéz munka megkerülésére. Az igazságügyi közigazgatás itt sokat használhat, de még többet árthat, ha a biró szorgalmát a hozott itéle8