Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 2. kötet (13-19. füzet) (Budapest, 1911)

1911 / 13. szám - A magánjog és a büntetőjog viszonya egymáshoz. [Előadás] a Magyar Jogászegyletnek 1910. október 30-án Kassán megtartott teljes-ülésén

I í Alkalmazzuk ezt a törvényszabályt a következő esetre : A polgári bíróság a kereseti követelést a felperes főesküjétől feltételezetten megitélte és a felperes az esküt letette. Erre az alperes feljelentése folytán, miután minden kétségen felüli beigazolást nyert, hogy az az állított tény, a melyre a felperes esküt tett, valótlan, a kir. ügyészség hamis eskü miatt vádat emel. A büntető bíróság azonban a felperes bűnösségét meg nem állapítja, mivel úgy találja, hogy az eskü lényegtelen ténykörülményre vonatkozott. Ebben az esetben a felperes hamisan esküdött oly ténykörülmény valóságára, a melytől a bíróság az ő pernyertességét jogerősen feltételezte, tehát valótlanságnak esküvel megerősítése által lett pernyertes; és mindamellett ezért nemcsak büntetést nem szenved, hanem az ellenfél perujító kérelmének elutasítása következtében megmásíthatlanul pernyertes is marad! A tulajdonjog, a kötelem és a feltétel jogi természetének teljes félreismerésén alapszik oly bírósági kijelentés, hogy a vádlott, a ki a tulajdonjog fenntartásával vett gépet elidegenítette, sikkasztást el nem követett, mivel az eladó polgári per útján vételárt követelt és ezáltal elismerte, hogy a vétel tárgya a panaszlott tulajdonába átment. Mintha a követelés iránti per indításának ugyanaz volna a joghatálya, mint a követelés kiegyenlítésének; és mintha ez a perindítás joglemondást involválna és megszüntetné a tulajdonjognak a dolog átadásánál kikötött felteteles voltát. A végrehajtási törvény 106. §-ának határozott engedélyével ellenkezik az a birói kijelentés, hogy sikkasztásnak tekintendő vétséget (Btk. 359. §.) elkövethet az is, a ki a nála mint tulajdonosnál lefoglalt és általa elidegenített ingóságok helyett más ingóságokat bocsát árverés alá, a melyeknek eladásából a kielégítési összeg kikerül. Az eddig elmondottakat számos hasonlók felsorolásával toldhatnám meg annak kimutatására, hogy büntető törvényünk és judikaturánk mennyire ignorálja a magánjog szabályait, a melyek az illető büntetőjogi szabályozással szorosan összefüggnek, sőt a melyek gyakran arra volnának hivatva, hogy ennek a szabályozásnak alapjául szolgáljanak. 14