Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 2. kötet (13-19. füzet) (Budapest, 1911)
1911 / 13. szám - A magánjog és a büntetőjog viszonya egymáshoz. [Előadás] a Magyar Jogászegyletnek 1910. október 30-án Kassán megtartott teljes-ülésén
10 olyan hamis tanúzás, a mely például azt idézte elő, hogy a bíróság valakit a tényleg elkövetett, enyhe beszámítás alá eső becsületsértés vétségében bűnösnek nem mondott és nem büntetett meg, nagyobb fokú bűncselekmény mint az a hamis tanúzás, vagy az a hamis eskü, a melynek alapján a milliónyi értékű hagyatékra nézve a törvényi örökös — hamis végrendelet okából — az örökségtől elesett. Eszem ágában sincs kétségbe vonni, hogy a büntetőjog a legfontosabb emberi javak védelmének szolgálatában áll és hogy a bűnvádi eljárásnak esetleg végzetes következményeinél fogva ebben az eljárásban a bíróság félrevezetése s a való tényállás elferdítése igen súlyosan büntetendő : de szerintem még sem kellene a törvénynek ezt a tételt annyira generalizálni s oly mereven alkalmazni, hogy ennek következtében súlyosabban lehessen büntetni azt, a ki hamisan tanúskodik két koronával expiálható vétség miatt indított ügyben (Btk. 26., 261. §-ai), mint azt, a ki hamis tanúságot vagy hamis esküt tesz oly ügyben, a melyben milliónyi értékek forognak kérdésben, a melyben nem csak egyes személyek, hanem egész családok, sőt generatiók vagy községek existentiája és sorsa dől el — mert hát ez az ügy mégis csak polgári ügy. A büntető törvény a hamis tanúzás alkatelemei közé úgy a bűnvádi, mint a polgári ügyekben (213., 215. §-ok) helyesen sorozza azt, hogy a tett tanúvallomás az ügy lényeges körülményére vonatkozott legyen. És époly helyesen tartja a judicatura, hogy annak megítélése, vájjon a hamis vallomás az ügy lényeges körülményeire vonatkozott-e, a büntető bíróság hatáskörébe tartozik. Helyes e tekintetben a törvény és a judicatura, mert a kérdéses bűncselekményié megszabott súlyos büntetésre rá nem szolgál az, a kinek vallomása lényegtelen voltánál fogva az igazságszolgáltatás mérlegét meg nem billenti, hanem csak az szolgál rá, a kinek vallomása épen azért, mert perdöntő ténykörülményre vonatkozik, az anyagi igazságnak meg nem felelő birói határozat hozatalát okozta. Azt pedig, hogy a tanúvallomás ily ügydöntő volt, csakugyan a büntető bíróságnak kell megállapítania, mivel sem a bűnvádi eljárás, sem a polg. perrend10