Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 1. kötet (1-12. füzet) (Budapest, 1910)

1910 / 1. szám - Székfoglaló beszéd. A Magyar Jogászegylet 1909. évi deczember hó 12-iki közgyűlésén tartotta Nagy Ferencz

Beck Hugó elnök: Tisztelt közgyűlés! A közgyűlést egy szomorú kötelesség teljesítésével kell megnyitnom. Vavrik Béla curiai tanácselnök úr a magyar jogászegylet igazgató-választmányához f. é. szept. hó 25-én intézett levelében az elnöki tisztségről való lemondását bejelentette. Nem kell felsorolnom, mert az egész jogászvilág ismeri azokat a hervadhatatlan érdemeket, melyeket volt elnökünk az igazságszolgáltatás, törvényelőkészítés és jogirodalom terén szerzett. Az egész jogászság tiszteli és nagyrabecsüli benne a nagy tudományt, az éles látást és az erős itélőtehetséget, a mely tulajdonságok őt a birói kar büszkeségévé és a modern jogfejlesztés egyik leghivatottabb képviselőjévé teszik. A magyar jogászságnak ezt az osztatlan tiszteletét és nagyrabecsülését még fokozottabb mértékben érzi a magyar jogászegylet, a melynek működése, fejlődése és felvirágzása az ő bölcs vezetéséhez, fáradhatlan tevékenységéhez, elévülhetlen érdemeihez és lebilincselő szeretetreméltóságához van kapcsolva. Kiváló egyénisége méltóan töltötte be azt a vezérszerepet, a melyre egy évtized előtt a jogászi közvélemény állította. Rendkívüli tudománya és bámulatos alapossága, éles elméje és kiváló ékesszólása, fáradhatlan tevékenysége és példás buzgósága, tartalmas és remek elnöki beszédei és felszólalásai mindig oktatólag és serkentőleg hatottak a Magyar Jogászegylet minden egyes tagjára.