Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 1. kötet (1-12. füzet) (Budapest, 1910)

1910 / 1. szám - Székfoglaló beszéd. A Magyar Jogászegylet 1909. évi deczember hó 12-iki közgyűlésén tartotta Nagy Ferencz

] 1 nak, ez oly érdeklődést mutat, a mely míg egyrészt a legnagyobb megelégedésre késztet bennünket, midőn a múltra tekintünk vissza, másrészt a legszebb reményekre is jogosít a jövőre nézve. De ha a Magyar Jogászegylet ilyen szép sikereket tud felmutatni, ha általánosan elismert dolog, hogy a Magyar Jogászegylet a legmagasabb fokát érte el az egyleti tevékenység által egyáltalában elérhető haladásnak, úgy azt kétségkívül első sorban azoknak a kiváló férfiaknak köszönhetjük, a kik a Magyar Jogászegylet élén álltak, azt odaadó buzgósággal és saját tekintélyükkel előbbre vitték, a jogászság igényeit minden tekintetben kielégítették. Ezek között lehetetlen meg nem emlékeznem legelőször is alapítónkról, Csemegi Károlyról, a kinek a mi egyesületünk és általában a magyar jogtudomány körüli érdemeit a Magyar Jogászegylet már többszörösen méltatta, a kinek szelleme folytonosan velünk él, de a kinek kegyeletes emlékét nekem különösen van okom felidézni, lévén azok között, a kik fiatalabb éveikben az ő közvetlen környezetéhez tartoztak és a kik azon gazdag impulsusokból, a melyeket tőle nyertünk, mondhatom, igen nagy hasznot merítettünk jövőbeli tudományos munkásságunkra és általában arra az előmenetelre, a melyet tennünk sikerült. Soha sem felejtem el azokat az élvezetes tudományos összejöveteleket, a melyeket mi eleinte a fehér asztalnál tartottunk s a melyek a Magyar Jogászegylet előfutárjai voltak. Nem felejtem el, hogy minő varázs volt az, a mely ezt a kiváló férfiút körülvette, és minő hatást tett mindnyájunkra az ő egyénisége, irodalmi gazdag tájékozottsága, rendkívüli Ítélőképessége, szónoki ereje s önzetlen odaadása minden közügy és különösen a jogtudomány iránt, a kitől mi, fiatalabbak mindig a legtartósabb benyomásokat kaptuk, és a melyek minket arra ösztönöztek, hogy mintául vegyük őt és nyomdokaiba lépni igyekezzünk. Igaz, hogy ő sem maradt gáncs és bírálat nélkül, és sajnosán tapasztaljuk, hogy kis emberek mennyire szeretnek ő róla kisebbítő módon nyilatkozni. Azt hiszem, mi nem vagyunk elég gazdagok a kiváló férfiakban arra, hogy mi ezen egyesület kebelében és azon kívül megengedjük magunk11