Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 1. kötet (1-12. füzet) (Budapest, 1910)

1910 / 1. szám - Székfoglaló beszéd. A Magyar Jogászegylet 1909. évi deczember hó 12-iki közgyűlésén tartotta Nagy Ferencz

9 speculatio lesz, vagy, a mint Savigny mondja, üres játék, a gyakorlatból pedig ingadozó, a jogkereső közönségre nézve folytonos koczkázatot tartalmazó mesterség, routine. Vannak tudósok, a kik bizonyos souverain lenézéssel tekintenek a casuisticára, azt hiszik, hogy nem méltó a tudomány magaslatához, hogy leszálljanak az élet apró-cseprő eseteihez. Ha ehhez még hozzájárul az is, hogy az illető még a maga írási vagy tanítási modorában is minél kevésbbó törekszik arra, hogy a gyakorlat férfiai megértsék; ha még hozzá olyan nyelven beszél, hogy azt a nyelvet előbb meg kell tanulni, mielőtt az ember egyáltalán rájönne arra, hogy tulajdonképen mit is tanít az illető : akkor az ilyen elmélet által a magyar jogtudomány nem fog előre haladni, az ilyen elmélet a magyar jogtudományra nézve elveszett munka. Én mindig arra törekedtem, hogy úgy írjak és úgy tanítsak, hogy még a kezdő is megértsen, s a gyakorlati jogász is könnyen tájékozódjék. És a míg egyrészt, mondhatom, nagyobb tudományos élvezetet semmi sem nyújt nekem, mint egy szép jogeset és nagyobb örömöm nincs, mintha a bíróságoknak egy-egy szépen kidolgozott és átgondolt Ítéletét tartom magam elé, mondom, míg ez egj7részt legnagyobb élvezetem és ezt tartom magamra nézve a legproduktivebb és legimpulsivebb tanulmánynak, azonképen mindig legnagyobb ambitióm volt az, hogy a mit produkáltam, bizonyos hatással is legyen arra a gyakorlatra, a melyet a tudománynak kötelessége és feladata irányítani. És hála Istennek, azt tapasztaltam, hogy e tekintetben helyesen jártam el és hogy olyan kölcsönös viszony fejlődött ki köztem és a gyakorlat között, a mely reám nézve mindenesetre a legnagyobb elismerést jelenti és tevékenységemet illetőleg legfőbbképen nyugtat meg arra nézve, hogy csakugyan ilyen irányban kell a magyar jogtudományt előbbre vinni és fejleszteni. (Helyeslés.) Ez az a kettős czél, a mely engem mindig vezetett, és azt hiszem, épen ebben a kettős törekvésemben jutottam legközelebb a Magyar Jogászegylet gondolkozásához, törekvéseihez és talán legfőbbképen épen ennek köszönhetem azt, hogy mai napon ebben a nagy megtiszteltetésben részesültem. Hi9