Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 4. szám - A szerb ólombányákból

4. sz. Magyar Jogász-Ujság 59 Fentemiitett három munkája közül a bűncselekményekről és a büntetésekről szóló müve, a franczia és a német irodalom alapos figyelembevételével készült. A Garraud, Gargon, Liszt, Bemer, Mittermaier stb. neveit, csaknem minden kérdésnél idézve találjuk. Hosszasan és behatóan fejti ki a tudós szerző a büntetésre vonatkozó saját elveit. Szerinte a büntetés alapja és végső czélja : a társadalom véielme; tárgyát pedig azok képezik, akik azáltal, hogy a társadalmat alkotó lényeges föltételeket veszélyeztetik, vagy megsértik, félelmeseknek mutatkoznak. Mivel a pozitív p^ziknologia kimutatta, hogy az akarat szabadsága téves, vagy legalább is kétséges, a büntetést, vagyis a társadalmi védelem legmagasabb kifejezését nem rendelhetjük alá egy, a bölcsészek tagadásainak, a tudósok hitetlenségének kitett és csupán a százados tradiczión alapuló, belső, pszikhikai és szubjektív tény létezésének. A szabad akarat hajótörésével menthetetlenül zátonyra került az erkölcsi beszámithatóságra alapított büntetőjogi beszámithatóság kérdése. Az akarat önkéntes és szabad elhatározásának kérdése — Flórian szerint — teljesen idegen a büntetőjog és a büntetőjogi beszámithatóság kérdésétől. Nincs tehát igazuk azoknak, akik azt tartják, hogy a szabad akarás fogalma a tradiczió és a szokás iránti tiszteletből, föntartandó a törvényekben. Az igazság az, — mondja a szerző — hogy a bűnözés nem tekinthető az erkölcsi bűnösség kritériumainak a szempontjából ; a büntetést sem fenyítésnek, sem kiengesztelésnek nem tekinthetjük, hanem csupán biztonsági és óvóintézkedésnek. így tehát a bírósági eljárásnak az egyedüli szükséges föltétele abban áll, hogy a cselekmény valamely meghatározott egyén pszikbikai és fizikai produktuma legyen. Mivel a bűncselekmény az emberi társadalmi együttélés lényeges föltételeit zavarja meg, a társadalom közbelép s érezteti fölényét a bűncselekmény elkövetőjével, azáltal, hogy az alkalmas megtorló, vagy védelmi eszközöket vesz használatba. A tettes többé, vagy kevésbbé abnormis pszikhikai és szubjektív állapotainak és minőségének a kutatása, a büntetés alkalmazhatóságának az eldöntésére, irreleváns; az csupán az ellene alkalmazandó mértékek módjának, vagy nemének a meghatározására szükséges. Nem a tettes normalitása, vagy abnormitása, hanem többé, vagy kevésbbé társadalom-ellenes minőségének, társadalmi veszélyességének a kritériuma itt a döntő, egy pszikhikailag normális bűntettes lehet veszélytelen s viszont, egy pszikhikailag abnormis bűntettes is lehet ugyanaz és viszont. Ezért beszámithatlanság, büntetőjogi szempontból, csak a tettesben nyilvánuló veszélyesség és társadalom ellenesség teljes hiányával eshetik össze. Végeredményben : a büntető magisterium alkalmazása ott kezdődik, ahol a pszikho-fizikai beszámithatóság van és megszűnik ott, ahol a bűntettes társadalmi szempontból, semmi veszélyt sem mutat. Ez az elmélet képezi a Flórian rendszerének a gerinczét. A pozitív iskola indeterminisztikus alapját fogadva el: a büntetőjog többi alapvető kérdéseit is ebből a szempontból tárgyalja, természetesen a maga önálló nézeteit juttatva kifejezésre. Ugyanezen önállóság jellemzi a jeles szerző másik két munkáját is, amely bizonyára egyike lesz azon olasz büntetőjogi munkáknak, amelyeket a külföldi büntetőjogászok is forrás gyanánt használnak. — Subra Plerre : De l'influence du consentement de la victime sur l'existence d'un déüt et la responsabilité de l'auteur. A szerző egyike a legkiválóbb franczia büntetőjogászoknak. Jelen, igen figyelemreméltó tanulmányába", a „volenti non fit injura" princípiumát lette tanulmány tárgyává. Szerző az anyagot két részre osztotta : az elsőben azop cselekményeket tárgyalja, a melyeknek a bűnös jellege a sértett fél beleegyezése folytán megszűnik. { Ilyenek: az erkölcs, a szemérem és a szabadság ellen elkövetett bűncselekmények általában és a tulajdon elleni bűncselekmények A második részben az élet elleni bűncselekményeket: az öngyilkosságban való résztvételt és a párbajt, illetve a beleegyezésnek azokra való hatását fejtegeti a szerző. A munka végén (149—152. 1.) összegezi a szerző a tanulmány eredményét, amelyet — főbb vonásaiban — ideiktatunk. A művelődés baladásával, a törvényhozó mindinkább oda törekszik, hogy az erkö'csi és a büntető törvény birodalma közötti határvonalat minél tisztábbá tegye. Innen van az, hogy az erkölcstelen cselekményeket, mint a minő pl. a tobzódás és a vérferlőztetés, amelyeket a régi franczia jog büntetett, ma csak akkor bünteti, ha azok az egyéni szabadság ellen elkövetett merényletben nyilvánulnak. Ugyanígy áll a do!og az öngyilkossággal is. Következésképen, mindazon bűncselekményre nézve, amelyek inkább az erkölcsi, mint a jogrendet sértik, a sértett fel beleegyezését figyelembe kell verni. A tettes ily esetekben nem Ítélhető el, mert bűncselekmény nem is jöhet létre, amennyiben nincs meg annak az egyik leglényegesebb alkotórésze: az áldozat beleegyezésének a hiánya. Ugyanígy áll a dolog az erkölcs és az egyéni szabadság, valamint a tulajdon ellen elkövetett és a csupán a sértett indítványára üldözhető bűncselekményeknél. Ezeknél csupán az szükséges, hogy az áldozat valóban beleegyezett légyen a sérelembe, a melynek ő tárgya volt. Az ölési deliktumok már nemcsak másnak az élete ellen irányulnak, hanem a társadalomra nézve is jelentékeny veszélyt rejtenek magukban. Ha azonban az áldozat beleegyezett a cselekménybe, akkor ez a körül| mény — a szerző szerint — valódi arányban csökkenti a tettes felelősségét, mert teljesen megváltoztatja a bűncselekmény fizionomiáját. Az áldozat beleegyezésével, j bárm nő formában elkövetett emberölés nem tekinthető az egyén élete ellen irányuló merényletnek, mert ez utóbbi beleegyezett a halálába, ugyanezen okból a cselekmény csupán a közrenddel, az igazságszolgáltatás adminisztrácziójával ellenkező cselekményt s a gyilkosságtól, vagy szándékos emberöléstől különböző, specziális bűncselekményt képez. Ily körülmények között, fölmerül már most a kérdés: melyek hát azok a bűncselekmények, amelyekre a sértett fél beleegyezésének semmiféle hatása sincsen ? A szerző szerint, ritka az I ilyen bűncselekmény. Ezek között szerepel pl. a magzatelhajtás Ennél a sértett fél nem egyezett bele a bűncselekménybe, mert itt a sértett nem a nő — aki legfeljebb tettes, vagy részestárs lehet — hanem a gyermek, aki nem adhatta beleegyezését a cselekményhez. Mindezek alapján odakonkludál a szerző, hogy a franczia btk. egyes intézkedései módosításra, illetve kiegészítésre szorulnak. így a 332. szakasz kiterjesztendő, mert az a szeméremelleni bűncselekmény alkotó elemévé csupán az erőszakot teszi, „illeti e látszik tenni" ; hasonlóan kiterjesztendő a 374. szakasz is, a amely bizonyos csalárd eltulajdonításokat büntetlenül hagy; végül büntetni kell — részesség vagy emberölés miatt — az öngyilkosságban való résztvevőst és a párbajt is. A kiváló szerző jeles munkája bizonyára meleg érdeklődést kelt hazájában, ahol ujabban erős mozgalom indult meg a btk. revidiálása czéljából. De, klasszikus stílusa és az anyag minden kérdését felölelő részletessége miatt, a külföldi szakemberek érdeklődésére is bizton számithat a szerző. S\ A. M. Wilshere : The elemenls of Criminal Law and Procedúra. London. Rövid kompendiuma az angol büntetőjognak s a bűnvádi eljárásnak, joghallgatók számára.