Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 4. szám - Prostituczió és bűnözés

4. szMagyar Jogász-Ujság 55 amely alatt jótékony, vagy nemeslelkü tetteket visznek véghez, de később visszaesnek előbbi állapotukba. Műveltségi állapotuk rendkívül sokféle lehet. Legnagyobb részük — különösen az alsóbb fajtájúak — félig bárgyuak, amely állapotukat a nevelés és az oktatás hiánya folytán előállo'.t vegetatív életmódjuk sulyosbbitja amely megakadályozza értelmiségük fejlődését. A pszikhikai fejlődésnek a megakadása némelyiküknél oly evidens, hogy mire megrögzenek a bűnben, ugy cselekszenek és éreznek, mint a gyermekek; a legjelentéktelenebb dolgokon is nevetnek s bárgyú feleleteket is adnik. Legnagyobb részük analfabéta; kevesen tudnak közülük írni s azok többnyire csak a saját nevüket tudják leírni s már gyermekkorukban semmi hajlamot sem mutatnak a tanulásra s figyelmüket egyáltalában nem képesek megfeszíteni. Még a dislingváltabb kokottoknak az értelmisége is többnyire fogyatékos és egyáltalában nem képesek logikusan beszélni. Mindazonáltal közöttük is találunk néha magas értelmiségü s kiváló nőket; ilyenek voltak az ókorban a görög hetairák, akik jól értettek a filozófiához s uralkodtak a fejedelmeken és a bölcseken . ilyen volt Pompadour asszony is, akinek rendkívül nagy befolyása volt a kormányzásra s a politikára; az ilyen nők gyakran dicséretes missziót is teljesítenek, pl. azáltal, hogy az irodalmat, művészetet és a tudományokat — noha hiúságból — pártolják. Jellemvonásuk még az előrelátás hiánya is, aminek következtében életüket rendesen valamely sz gényházban, vagy kórházban fejezik be. Cselekményeikben bizonyos hirtelenséget tapasztalunk, amely könnyelmű életmódjukkal összhangzatban áll. Az eddig vázolt jellemvonások csupán a tipikus, vagyis azon prostitutákra vonatkoznak, akik ezen életmódra jellembeli hajlamuk, vagy különös érzelmi, avagy gondolkozási módjuk, vagy valamely súlyosabb természetű, alkalmi ok következtében adják magukat. Az ilyenek azonban — viszonylag — kevesen vannak s azt mondhatjuk, hogy a prostituták legnagyobb része azokból áll, akiket szocziális viszonyok késztettek a rosszra s akik kedvezőbb körülmények között bizonyára tisztességes családanyák lettek volna. Igen sokan vannak közöttük, akikben néhány szomatikus degenerativ vonást találunk; így a szeméremérzetnek némi maradványát még évek multával is megőrzik, ami különösen azon tartózkodásban nyilvánul, amelyet az orvosi vizitátumok és a rendőrségi kutatások alkalmával tanúsítanak, amely tényből arra következtethetünk, hogy mielőtt gyalázatos életmódjukat megkezdték, szeméremérzetük épen olyan volt, mint a nőké általában. Ujjonganak, ha anyáknak érzik magukat, mivel abban bizonyos normális megújulást látunk. Elszenvedik a nyomort, tartózkodnak a sexuális érintkezéstől s szinte hihetetlen áldozatokat hoznak gyermekükért. Érdekes, hogy a legtöbbször szeretőjüket tartják anyaságuk okozójának s ebbeli hitük bizonyos gyöngéd érzelmet szül bennük. Ellentétben a többiekkel, gyermekeiknek tisztességes jövőt igyekszenek biztosítani. A családi érzést is megtaláljuk náluk; elöregedett szülőiket gyakran segítik. Bizonyos tartózkodással gyakorolják mesterségüket s gyakran a játékban, vagy az italban keresnek feledést. Életmódjukhoz csak hosszabb idő múlva tudnak hozzászokni; sokan közülük még évek multán is, lelkiismeretin ardosást és szégyent éreznek magukban, szemben azokkal, akik hiúságot táplálnak helyzetükben ; hogy az előbbiek mégis megmaradnak életmódjuk mellett, annak oka többnyire a szocziális viszonyokban rejlik, másrészről pedig bizonyos apathiában és abuliában, amely uralkodik fölöttük s amely képtelenekké teszi őket arra, hogy tisztességes foglalkozáshoz kezdjenek, miután minden munkakedvüket elveszítették. Sokszor megtörténik, hogy ha valaki kiveszi őket a bordélyházból, uj életet kezdenek s valóságos mintaképei lesznek a jó családanyáknak. Értelmiségük gyönge, gondolkozásuk hiányos, hiszékenyek, könnyen szuggerálhatók s erkölcsi érzésük nem adja meg nekik azt az erőt és szívósságot, amely a férfit ellenségévé teszi a bűnnek s amely nem engedi le az egyenes útról. A prostituták utolsó csoportjába azon nők tartoznak, akiknél a társadalmi viszonyok játszszák a főszerepet, amelyek különösen a nyomorúságban, a környezet korrumpáló voltában és az elhagyottak s az elcsábítottak törvényes védelmének a hiányában éreztelik hatásukat. A nyomorúság az, amely a bukottt leányok 4/6 részét szerencsétlen sorsukra juttatja s amely néha a szülőket is arra készteti, hogy leányaikat a prostituc2Íó áldozataiul dobják. Sokszor az anya, hogy kenyeret adhasson gyermekének, félre lép. S ha egyszer az első lépést ekként megtette, a többi migától jön. Az alsóbb néposztályok leánygyermekei — különösen egyes országokban — valósággal az utczákon élnek, kisebb-nagyobb közösségben. Sokszor valamelyik rosszhírű háznak a tőszomszédságában lakik valamely becsületes mesterembernek a családja. Az is gyakori eset, hogy valamely műhelybe, ahol tisztességes, serdülő leányok dolgoznak, beáll egy vén prostituta, aki már nem tudja értékesíteni magát. Mindez és más egyéb is, igen alkalmas arra, hogy az erkölcsi érzések kifejlődését megakaszsza s csökkentse az ellentállást a gyalázatos életmód kísértéseivel szemben. Ehez járul még a saját nyomoruságuknak azok életével való < sszehasonlitása, akik gyalázatos életmódot folytatnak; valamint az a gondolat is, hogy szolgai helyzetéből úrnővé emelkedik s végre azon körülmény, hogy sokszor maga az édes anya csábítja bűnre leányát, hogy így anyagi haszonra tehessen szert. Oly körülmények ezek, amelyek eléggé megmagyarázzák azt, hogy a szegényebb leányok miért buknak el o'y könnyen. A legközönségesebb a szeretőjüktől elcsábított, vagy erőszakot szenvedett s elhagyott leányok esete. Ezek többnyire vidéki leányok, akiket valamely fiatal enber a nagy városba becsalt és ott elcsábítva, odahagyott ; vagy szolgáló leányok, akiket gazdájok elcsábított, avagy munkásnők, illetve kereskedelmi alkalmazottak, akik valamely elöljárójuk, vagy kollegájuk csábításainak engedtek, noha sokszor az is megesik, hogy a csábító saját családjukból kerül ki. Egyedül s elhagyatva lévén, képtelenek arra, hogy tisztességesen keressék meg kenyerüket; reményükben és érzelmeikben csalódva,