Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 3. szám - Dr. jur. Alfréd Freiherr von Overbeck - Sztehlo Kornél

5 sz. Magyar Jogász-Ujság 45 Ezenkívül kérhető még az ítélet .kijavítása" : 1. midőn az ítélet a bíró személyes ellensége ellen hozatott; 2. midőn valamely nem mohamedán tanúnak a vallomására van alapítva; 3. midőn nem tárgyalás során szerzett meggyőződésre van alapítva; 4. ha ténybeli tévedést tartalmaz ; 5. ha az Ítélkezés után kiderül, hogy a kihallgatott tanuk rabszolgák, kiskorúak, eretnekek, vagy gonoszéletü egyének voltak. Maga a biró akkor változtathatja meg az ítéletét, ha a törvénynek helyesebb értelmezését fedezte föl, vagy, ha a maga magyarázatával ellentétesen döntött. Ha a felek magasabb társadalmi osztályhoz tartoznak, vagy, ha rokonok, akkor a bírónak meg kell kisérlenie a kibékitésüket s igy kell eljárnia hivatalból akkor is, ha attól fél, hogy a pernek szomorú következményei lesznek. IRODALMI ISMERTETÉSEK. Z\ Dr. jur. Alfréd Freiherr von Overbeck: Das Strafrecht der französischen Encyc'opadie. A franczia büntetőjog irodalmi forrásai között kétségtelenül egyik első hely illeti meg az Encyclopádiát, amelynek a büntetőjog körébe vágó fogalom meghdtározásai mindenkor érdekes adatokat szolgáltatnak a monográfia-Íróknak. Overbeck tömör és körmien érthető, idézetekkel bőven ellátott, dolgozata elsősorban az Encyclopádia általános jelentőségével foglalkozik, amelyet hármas, u. m. szocziális, vallási és politikai szempontból tart kiemelendőnek. Szocziális szempontból figyelmet érdemel, hogy az Encyclopádia az emberi tudás legmesszebbmenő általánossá tételére, a tudomány demokratÍ2álására törekedett. Vallási szempontból vizsgálva, ugy látjuk, hogy az Encyclopádia belső czélja a pozitív vallásnak szkeptikus és materialisztikus tanok alá vetése volt. Végül, politikai szempontból, az állam és egyes viszonyainak és czéljának a kritikai tárgyalását találjuk alaposan földolgozva az Encyclopádiában. Az Encyclopádiának a büntetőjogi kérdéseket tárgyazó részletei részint minden kritikát nélkülöző, egyszerű expozicziót képeznek, részint pedig határozottan reformtörekvéseket árulnak el. Az Encyclopádia irói közül főleg Toussaint, Boucher d'Argis és De Jaucourt írták a büntetőjogi részt. Mindazonáltal — főleg a vallási és erkölcsi kérdésekkel összefüggő részleteknél — a Diderot, Rousseau és a Voltaire nevével is találkozunk. Mindezen írók a megfelelő betűrendben adják a különböző büntetőjogi fogalmak magyarázatát, nemcsupán a szorosan vett büntetőjogi terminus technikusok, hanem az azokkal összefüggő, más tárgyakra vonatkozó fogalmaknál is. Czélunkon kívül esnék, ha az encyclopádisták büntetőjogi fogalommeghatározásait reprodukálnék, vagy fejtegetnők; ehelyett arra szorítkozunk, hogy az Overbeck jeles dolgozatának az utolsó (III.) fejezetét, amely „Die Encyclopádisten und Beccaria" czim alatt, az encyclopaedisták és a Beccaria tanait ismerteti összehasonlitólag röviden kivonatoljuk. Beccaria a szerződési elmélet hive volt, ép ugy, mint az encyclopádisták; csakhogy ő sokkal öntudatosabban ragaszkodott ehez az elmélethez, mint az encyclnpadisták. Beccaria szerint is a hasznosság a büntetés föczélja ; ennek az elérésére szolgál a bűntett és n büntetés közötti arányosság. A büntettek megakadályozásának egyik főeszközét Beccaria is a nevelésben látta. Ugy Beccaria, mint az encyclopádisták, a lehető legenyhébb büntetéseket kívánták s egyformán követelték, hogy az uralkodó maga ne gyakorolja a bírói hatalmat. Míg a Beccaria korszakalkotó föllépése a halálbüntetés elleni küzdelemben összpontosult, addig az encyclopaedisták nem értettek egyet a kérdésben. Beccariával ellentétes álláspontot foglalt el Rousseau, aki a halálbüntetés jogosságát egyenesen a társadalmi szerződésből vezette le. Egy másik nevezetes eltérést, Beccaria és az encyclopádisták között abban találunk, hogy mig Beccaria a megkegyelmezésnek, illetve a kegyelmi jognak ellene volt, addig az encyclopádisták elismerték azt. E két főkülönbség jellemzi a legjobban a Beccaria és az encyclopádisták büntetőjogi irányát. A büntetőjogi irodalom igen becses forrásának kell tekintenünk az Overbeck müvét, amely az encyclopádisták büntetőjogi szempontból fontos szereplésére már-már a feledés fátyola alatt mutatott rá. /^r Sztehlo Kornél: A házassági jogszabályok összeütközésének kiegyenlítése. (Hágai egyezmény.) Budapest, Toldy. 1908. 3 kor. Tudvalévő, hogy a magyar országgyűlés még a mult évben megerősítette a három hágai egyezményt, a mely a házassági jogszabályok összeütközésének kiegyenlítése tárgyában 1902. évben Hágában, tizenkét európai állam képviselete között köttetett. Magyarország ezzel belépett a szerződéses államok sorába, amelyek közül csak Ausztria és Spanyolország késnek még a megerősítéssel. Ausztriában a kérdés parlamenti tárgyalás alatt van és mihelyt az egyezmény ott is törvényerőre emelkedik, szabályozva lesznek ezen országgal szemben is azok a jogösszeütközések, amelyek különösen Magyarország és Ausztria között a házasságkötésre és az elválásra nézve fenforognak. Sztehlo Kornél az ismert bázasságjogi szaktekintély ezen legújabb munkája ritka elmeéllel behatóan tárgyalja és megvilágítja az egyezménynek szabályait, amelyeket a di) lomatikus irály tömöttsége miatt még szakembernek is megérteni felette nebéz és ez által a nem jogásznak is megkönnyíti a tájékozódást a nemzetközi magánjog ezen nem könnyű matériájában. Nagyon értékes a munkának második része, amely az egyezmény szabályait különös tekintettel a magyar és osztrák házassági jogra tárgyalja, ezen két jognak házassági jogszabályait egymással szemben állítja és ekkép kidomborítja az élő nemzetközi jogot, a mely az egyezmény törvényerőre emelkedése után a két ország házassági joga között érvényben lesz. Érdekes az egyezmény alkalmazása a külön jogterülettel biró Horvátországgal szemben is. a melyről a munka negyedik része szól Mindazoknak, akik a házassági joggal gyakorlatilag foglalkoznak, bírák, ügyvédek és különösen anyakönyvvezetők is becses útbaigazítást fognak találni Sztehlo müvében. — Dr. Angyal Pál—Dr. Szabó Gyula - Varga Nagy István : fiz 1907. év szeptember hó 6. és 7. napjain Pécsett megtartott első országos rabsegélyző kongreszszus iratai és naplója. Pécs, Taizs. 1907. Tizenhat év telt el azon időtől fogva, amidőn a brassói rabsegélyzö-egylet első ízben 1891-ben a magyarországi rabsegélyző-egyesületek gyűlésének eszméjét felvetette, amig végre e gondolat 1907. év szeptember havában testet öltött. Megszívlelendő kezdeményt tett ez irányban annak idején Fabiny igazságügyminiszter s azóta számosan, a mely utóbbiak közül különösen és első helyen Rickl Gyula miniszteri tanácsos, a budapesti rabsegélyző-egylet elnöke, Varga Nagy István pécsi Ítélőtáblai biró, a pécsi egyesület elnöke, dr. Balogh Jenő, dr. Angyal Pál s még többen buzgólkodtak. Áz