Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1908 / 3. szám
.'5. 8Z. Magyar Jogász-Ujság 35 jainkig. Persze más a helyzet az osztrák polg. tkv. érvényességének területén, Erdélyben, a volt határőrvidéken stb. Ott az optk. 953. §-a írott jog, s éppen mostanában nyert ujabb alkalmazást és kifejezést. S ott az in fraudem creditorum csakis ajándékozás esetén megtámadási alap, mert az optk. az actio Pauliana nak csak ezt az ágazatát ismeri.1) A megtámadás jogi hatását ez a határozat is abban látja,2; hogy a megajándékozott köteles tűrni, hogy a hitelező magát az ajándékozásul kapott vagyonból kielégítse. A bíróság a megajándékozott e kötelességét azokra is kiterjeszti, akik az ajándék tárgyát ismét őtőle kapták ajándékba: mert ugy találja, hogy a tűrési kötelesség a megajándékozottat a hitelező adósává teszi, s amennyiben ő mint ilyen az ajándék tárgyát tovább ajándékozza s ezzel a hitelező elől a végrehajtási alapot elvonja, az ö személyében is beállottak az optk. 953. § ának előfeltételei. Ez az okoskodás stringens és a maga egészében elfogadható. Visszatérve a szorosabb értelmű magyar magánjog területére, nem találjuk meg birói gyakorlatunkban azt a következetességet és ezéltudatosságot, amelyet a csődön kivüli megtámadás körül tapasztaltunk. Csupa ellentmondás, csupa ingadozás; s a legnagyobb baj az, hogy maga az intézmény, mint láttuk, csak kiágazása egy más jogi alapgondolatnak s mint ilyen „intézményesített" megtámadás némileg „contra rationem juris" való, miként ezt régebben mondani szokták. Nehéz eldönteni tétele? szabály hiján, mi a helyesebb : a felelősség csak cum viribus, vagy pro viribus, vagy mindkét irányban álljon fenn ? az ajándéktárgy eladása, elcserélése esetén kiterjedjen-e a helyébe kapott pénzre, dologra, vagy nem ? harmadik személy kezében legyen-e hatása? Kíséreljük meg, legalább a gyakorlat jelen állását e kérdésekben megjelölni. Ami az első kérdést illeti: Orosschmied szerint3) gyakorlatunk a „cum viribus" értelmében tette magáévá a szabályt, azaz abban az értelemben, hogy a megajándékozott köteles tűrni, hogy a hitelező magát az ajándék tárgyából kielégíthesse. Orosschmied ennek bizonyítására a birói ítéletek tekintélyes számára hivatkozik.4) Könnyű kimutatni, hogy ellenkező értelmű határozat is van, és pedig az ujabb időből. A budapesti Tábla 1899. jan. 13-án&) kijelenti, hogy „a megajándékozott saját szemé») V. ö. Erainz, System, I. kötet 133. §. 2) C. 1907. decz. 17. 67. sz. 3) Fejezetek kötelmi jogunk köréből, I. köt. I. kiad. 563. lap. ") Dtár r. f. XIV. 147., 170., XVI. 66., XX. 104.» XXVIII. 64.; ujf II. 87., XXIV. 123, VII. 118., X. 117, XII. 37., XVI. 140., XXI. 18., XXII 90., XXV. 63., XXX. 61., XXXI. 37., XXXII. 75.; harmadik folyam IV. 152., V. 22., VI. 35. 6) I. G. 286/98. sz. lyében is kötelezhető és nemcsak az ajándékozott vagyon értéke erejéig (nyilván téves kifejezésmód, értsd: az ajándékozott vagyonra vezetendő végrehajtás terhe mellett), az átvett ajándék tiszta értékét meg nem haladó összeg megfizetésére". S a Curia is megállapítja az alperes személyes felelősségét az ajándék értéke erejéig, ha az ajándéktárgyat jelzálogilag túlterhelte ugy, hogy abból a hitelező kielégítést nem nyerhet, avagy azt a végrehajtás előtt, vagy még a per megindítása előtt egészben, vagy részben elidegenítette.1) Akad — igaz, hogy régebbi időből — még oly határozata is a Curiának,2) mely éppen ellentétben a fenti állásponttal, a cum viribus felelősségét kizárja s csak a pro viribus-t adja meg. Mindezek daczára az állandóbb gyakorlat a Orosschmied-féle állásponton van s azt tartja, hogy a megajándékozott csupán az ajándék tárgyából való kielégítés tűrésére köteles, ami következményeiben egyjelentőségü azzal a tétellel, hogy az ajándékozás hatálytalan azzal a hitelezővel szemben, aki elől a végrehajtási alapot elvonná. Előfeltétele a keresetnek: 1., hogy a követelés az ajándékozáskor már fennállott legyen ;3) 2., hogy a követelés az adós megmaradt vagyonában fedezettel ne bírjon,4) mihez azonban nem kell okvetlenül az árverés megkísérlése, ha már a végrehajtás foganatosításából nyilvánvaló, hogy a követelés teljes fedezetet nyerni nem fog.5) Szemben azzal, hogy a hitelező követelése az ajándékozást megelőző időben keletkezett, nem bír sulylyal az, hogy a követelés csak az ajándékozás utáni időben nyert birói megállapítást.6) Az ajándékozási ügylet megkötésének jó- vagy rosszhiszeműsége semmi jelentőséggel nem bír.7) Nem zárja ki a keresetet az, hogy az adósnak nem, vagy csak nagy nehézségekkel folyósítható vagyona van, pl. peresített követelés,8) haszonélvezeti jog3) stb. Több megajándékozott közt a hitelező szabadon választhat.10) Az ajándékozási ügylet fent körülirt relatív hatálytalansága nemcsak kereset, hanem kifogás utján is érvényesíthető.11) !) C. 1900. márcz. 1. 526. sz. 2) C. 1885. febr. 16. 5557/84. sz. 3) C. 1893. szept. 28. 7638/92. sz.; Debreczeni T. 1896. ápr. 15. G. 34. sz.; Budapesti T. 1897. decz. 17. I. G. 239. sz.; C. 1898. jun. 25. I. G. 426. sz. stb. *) C. 1894 jan. 31. 6269/93. sz.; Szegedi T. 1899. szept. 20. G. 116. sz.; Pozsonyi T. 1897. decz. 17. G' 82. szám. 5) C. 1901. ápr. 30. I. G. 132. sz. 6) Debreczeni T. 1900. jun. 15. G. 47. sz.; Budapesti T. 1899. okt. 27. I. G. 230. sz. ') Kassai T. 1900. máj. 10. G. 29. sz.; Marosvásárhelyi T. 1900. máj. 29. G. 27. sz.; Budapesti T. 1902. máj. 30. I. G. 62. sz. 8) C. 1904. jan. 20. 877/903. sz. 9) C. 1899. nov. 9. I. G. 390. sz. 10) C. 1894. febr. 16. 2813/93. sz. ») C. 1897. nov. 3. I. G. 276. sz. ; Budapesti T. 1900. ápr. 19. I. G. 46. sz. stb.