Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 2. szám

22 Magyar Jogász-Ujság VII. évf. ben 127-el, 1903-ban 160-al, 1904-ben 144-el, I 1905-ben 168-al, 1906-ban 233-al és 1907-ben 396-al gyarapodott, nem számítva a fogyást! A legszomorúbb e számokban különösen a nagyobb városoknak ügyvédek általi elárasztása. Berlinben az I. kerületi törvényszékeknél számuk 1901. óta 601-ről 764-re emelkedett; Boroszlóban 91-ről 127-re, tehát 6 év alatt 40%>-al; Hannoverben ugyan ezen idő alatt 78 ról 93 ra; Kölnben 147-ről 180-ra ; a Majna melletti Frankfurtban 111-ről 138-ra. Mindez arra indította a porosz igazságügyminiszteriumot, hogy a jogi pályától az érettségiző fiatalságot óva intse! De nem késő-e már ? ! * Hogy a törvény által biztosított bizonyos jogok érvényesítése nem mindig congruál a magasabb ethikai követelményekkel, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az egyik német jogi szaklapban Voss törvényszéki biró által fölvetett kérdés. A fölvetett kérdés szerint ugyanis a tálalási díjnak el nem fogadása, tehát visszautasítása, a megtaláló társadalmi állása adta bizonyos körülmények között nem képez-e az erkölcs vagy illem által megkívánt kötelességet! A czikkirónak eszmemenete röviden a következő: A törvényes és rendszerint kitűzött tálalási dij semmi egyéb, mint a törvényhozónak az emberi önzéssel és nyerészkedési vágygyal való számot vetése. Már most, ha ilyen forrásból fakadó anyagi előnyt valaki elfogad, ugy ezen tényének magasabb ethikai szempontból való megítélése csak az ezen előnyre igényt tartható személy legindividuálisabb viszonyainak figyelembevételével lesz lehetséges. Így pl. ha egy miniszter egy szegény embertől találási dijat igényelne, vagy akár csak el is fogadna, ugy kétségtelenül előreláthatólag nem maradhatna meg sokáig állásában. De sőt egy ügyvéd, orvos, lelkész, ha hasonló körülmények között találási dijat fogadna el, ugy az iránta táplált becsülés bizonyára nagyban csökkenne. A cikkíró mindezek nyomán oda konkludál, hogy a találási dijnak elfogadása, adott körülmények között a jó erkölcsökbe és a tisztességbe ütközhetik, ha a találó oly személy, akitől az önzetlenségnek bizonyos foka joggal elvárható. Majna melletti Frankfurtban ez év januárelsejével lépett életbe — Németországbarf elsőként — egy fiatalkorúak bírósága. A frankfurti törvényszék keretén belül alakult gyermekbiróság szervezete a következő : A fiatalkorúak felett teljesen elkülönített helyiségben egy a gyámhatóság í által is approbált biró ítélkezik, aki egyszers- j mind a delinquensek feletti gyámi tiszttel is — ! bizonyos korlátozással — felruháztatik. A bün- j tető tárgyatásokra hivatásos gyámok vagy más | a kiskorúak feletti gyámkodásban jártas egyének is meghívandók. Kétségtelen, hogy az első ilynemű bíróságot mihamarabb a többi is gyorsan követni fogja. Joggyakorlati szemle. * Ismét és ismét foglalkoznunk kell a turpis causa kérdésével. A visszatérés a régi témához mindazáltal nem ébreszt kellemetlen érzéseket. A felfogások tisztulnak, a bíráskodás enged sablonos merevségéből s kezdi felismerni a finomabb nuanceokat. Ez az ideális együttműködése a gyakorlatnak és az elméletnek; s nem kicsinylendő érdem azok számára, a kiket ítélkezésükben az a törekvés vezet, hogy fokozatos fejlesztéssel és egyesült erővel vigyük az igazságszolgáltatást az igazság felé. Alig egy-két éve még, s egyhangú volt a halálos ítélet: a kartellszerződés — turpis causv, az a bíróság előtt nem érvényesíthető, váltóval, kötbérrel meg nem erősíthető, mert az az árak mesterséges felcsigázásával a fogyasztóközönség jogos érdekét sérti. Időközben a kartellkérdés páratlanul sokoldalú tudományos megvitatásban részesült, s az eredmény általánosságban az volt, hogy a kartellképződés a modern gazdasági életnek szükségszerű és nagyfontosságú jelensége, a melyet nem elnyomni, hanem szabályozni, s a bíróságok részéről nem ignorálni, hanem kinövéseitől megtisztítani és ellenőrizni kell. A tudományos küzdelem eredménye, íme, kezd visszatükröződni bíróságunk gyakorlatában ; a tükörkép még homályos, kontúrjai elmosódottak, színezése még kevéssé élethű; azonban egyelőre örömmel konstatáljuk, hogy a bíráskodás legalább reagál a ludományos követelményekre, s nem adjuk fel a reményt, hogy sikerülni fog meggyőzni öt, hogy a tett engedmény csak kezdete a haladásnak. A marosvásárhelyi tábla egy nem egészen uj Ítélete már megállapítja, hogy nincs olyan tételes jogszabály, sem elfogadott bírói gyakorlat, hogy tilos vagy bíróilag nem érvényesíthető szerződést képezne az, midőn a szerződő felek, bizonyos meghatározott időre egy kijelölt területre vonatkozólag egymás irányában versenyvállalat folytatásáról lemondanak. Ellenkezőleg a bírói gyakorlat abban az irányban fejlődik, hogy az ilynemű kelendőségi területet megosztó kartellszerződések nem tekintendők bíróilag nem érvényesíthető ügyleteknek; s az ily szerződések biztosítására kikötött kötbér per utján is követelhető. (L a kir. Curia határozatait Fabinyi IV. 903. sz., Grecsák VII. 648. I., 153., 154., 155. sz.) Az itélet indokolásából az is kivehető, hogy a tábla az árkartellel szemben megtartja a turpis causa álláspontját; tehát csak éppen a területfelosztó kartelleket tekinti jogos ügyle teknek. Nos, ezt a különböztetést semmi szin alatt sem fogadhatjuk el. Vannak gazdaságilag teljesen jogosult árkartellek és teljes mértékben uzsoraszerü területmegosztó kartellek: aki csak némileg is i) 1907. jul. 2. G. 71. sz.