Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 1. szám - IRODALMI ISMERTETÉSEK

1. sz. Magyar Jogász-Ujság 19 a bíróság véleménye szerint alapos gyanú van arra, hogy föntartásáról tisztességtelen módon gondoskodik, vagy oly körülmények között tartózkodik valamely helyen, amely a bíróságot arról győzi meg, hogy valamely büntetendő cselekményt akar elkövetni, vagy pedig csak ilyen alkalomra vár; ha pl. egy épületben vagy zárt helyen találják és ottlétének okát adni nem tudja. Egy másik rendelet korcsmárosokat és vendéglősöket, akik általuk is bűntettesnek tartott egyéneknek szállást adnak, vagy gonosztevők összejöveteléhez alkalmat szolgáltatnak, vagy helyiséget adnak, vagy pedig árukat, melyeket ők maguk is tisztességtelen uton szerzettnek tartanak — elhelyeznek vagy maguknál deponáltainak, 50 fontig terjedhető pénzbirsággal, esetleg 6 hóig terjedő fogsággal, ismétlés esetén az iparengedély elvonásával bünteti. A bíróság mérlegelése szerint büntetés helyett biztosíték adható. Végül oly személyeknek a gyarmatba lépése, akiket külföldön bizonyos súlyos bűncselekmények miatt elitéltek, 2 hónapig terjedő fogházzal büntethető. Ezenkívül esetleg eltolonczolhatók. 16. Ezzel szemben — a kártalanítástól eltekintve — járt utakon halad a neu-süd-walesi 1905. szeptember 20-iki „Habitual Criminals" Akta és a véle lényegében megegyező 1908. október 29-iki „Habitual Criminals and Offenders Act." Bizonyos deliktumok esetén, nevezetesen személyek elleninél, (testi sértés, mérgezés, magzatelhajtás, erkölcs elleni büntettek) továbbá vagyon elleni deliktumoknál (lopás, rablás, zsarolás, csalás, pénzhamisítás) a tettest, aki hasonló bűncselekmények miatt már kétszer, néha négyszer, (Neu-Seelandban ötször) elitéltek, a bíróság itéletileg szokásos bűnözőnek (habitual criminal) mond ki. Ezenkívül Neuseelandban bizonyos esetekben hatszori előzetes büntetés esetén bizonyos könnyű offences miatt a legfelső bíróság habitual offendernek mondhatja ki a bűntettest. Mindkét fajtájú szokásos bűnözőt a büntetés elszenvedése után egy különös helyre, a place of confir.ementta (Neu-Seelandban a reformatory prisonba) viszik és itt munkára kényszeritik, mely munka tiszta haszna legalább felerészben az övék. Ezen elhelyezés időtartama nincs előre meghatározva. Lényegés javulás és jó magaviselet esetén a fogoiy szabadon bocsátható. Efölött Neu-Süd-Walesben a kormányzó, Neu-Seelandban a fogoly kérelmére a legfelsőbb bíróság határoz. A szabadonbocsátás után is a szokásos bűnöző köteles 5 évig a rendőrségnél, NeuSeelandban egy arra rendelt Prolation officiernél czimét és foglalkozását bejelenteni. Ezen rendelkezések be nem tartása, vagy rossz magaviselet esetén birói rendeletre újbóli fogságbavetés alkalmazható, Uj-Seelandban ezen kivül a bejelentési kötelesség elmulasztása 20 fontig terjedhető pénzbirsággal, vagy három hóig terjedő fogsággal büntethető. Ha a szokásos bűnöző 2 évig jól viseli magát, tovább nem tekintik ilyennek. R. , IRODALMI ISMERTETÉSEK. \— Baumgarten Nándor : A sztrájk jogi következményei. (Jogelemző tanulmány tekintettel a polgári tör vénykönyv tervezetére.) Budapest, Franklin 1908. 3 kor. Habár a közgazdasági és szocziális problémák állandóan napirenden vannak, mindeddig nem jelent meg egy oly összefoglaló jogi munka, mely a mai jogrend szempontjából a sztrájk jogi következményeit megállapítja. Ezt teszi szerző A sztrájk, ha a munkabérszerződés megszegésével kapcsolatos jogot ad a munkaadónak a szerződés felbontására és kártérítésre; az ipari és gazdasági különtörvények (1907 : XLV. t.-cz.) ezenfelül még kihágási büntetést is tartalmaznak, habár ezek az eszközök alig alkalmasak a sztrájkok meggátlására. Ha a sztrájk nem kapcsolatos szerződésszegéssel, akkor sem az abban résztvevők, sem a sztrájk felbujtók felelősség alá rem vonhatók. Foglalkozik szerző továbbá a sztrájkfelbujtók és a szakszervezetek felelősségével és érinti a kollektív szerződéseket. Szerepet játszik a sztrájk abból a szempontból is, midőn a vállalkozó sztrájk okozta vis major folytán harmadik személyek iránt kötelességeinek nem tehet eleget. Ha az elvállalt kötelezettség előállítandó áruknak átadásában áll, kereskedelmi törvényünknek a vételre vonatkozó szabályai alkalmazandók. Ezzel kapcsolatban szerző foglalkozik eladó késedelmével és vevő ellenjogaival, melyeket a kereskedelmi törvény 353. §-a nem szabályoz megfelelően. Példák kapcsán fejtegeti, mikor tekinthető a gyáros a sztrájk keletkezése körül vétkesnek és reámutat arra, hogy mily kevéssé alkalmas a magánjogi per e kérdés tisztába hozására. Súlypontja a kérdésnek abban van, hogy köteles-e eladó a fajilag meghatározott árnál azt máshonnan beszerezni, ha ö maga a teljesítésre nem képes. Itt különösen a kőszénszáílitás iránti perek kerülnek beható feldolgozásra. Megkülönböztetendő az ideiglenes akadály és végleges lehetetlenülés és a sztrájk hatásai a záros és halasztó határidők szempontjából. Mindezek az eredmények módosulnak akkor, ha a szerződés sztrájk-klauzulát tartalmazott. A vasúti sztrájk következményeit és a fuvarozói felelősséget szerző az 1904. évi sztrájk alkalmából kifejlődött jogi gyakorlatunk nyomán foglalja össze, miközben reámutat üzletszabályzatunk tételes intézkedéseikre és arra, hogy a vasúti sztrájk hatásait a nemzetközi vasúti egyezmény revíziójára összehívandó értekezleteken kellene szabatosan meghatározni. Végül mint kárvallási szerződéssel a sztrájkbiztositással foglalkozik. A már aktuálitásánál fogva is érdekes munka kelendőségre számithat. — Dr. Révay Bódog : A járásbirósági pervezetés. Budapest, Grill. 1908. Mint a jogi zsebkönyvek gyűjteményének VIII. kötete jelent meg a napokban a szerző, egyik legtörekvőbb albirónk ezen perjogi tanulmánya. A pervezetést, ugy a mint az ma tényleg a gyakorlatban él és van, bemutatni, képezi e munkának nyiltan bevallott czélját. Képet akar tehát nyújtani a járásbíróságok előtt lefolyó perekről azok miként való vezetéséről, a biró és a felek egymásközti viszonyáról, a képviseletről, a törvény egyes intézkedéseinek különböző felfogásáról és alkalmaztatásáról, stb. Bár csak azt olvassuk e könyvben, a mit mi gyakorlati jogászok mindennap látunk és hallunk, e könyv elolvasása után látjuk csak teljes meztelenségében a járásbíróság előtti eljárást, s azt hogy ez az 1893. évi XVIII. t.-cz. életbelépése óta hova fejlődött. Bátor kézzel tárja fel a szerző mindazon visszásságokat, melyek különösen a budapesti polgári járásbíróságok pervezetésében nyilvánulnak; s ez képezi egyik főérdemét, ebből a szempontból nem ajánlhatjuk eléggé e könyvet az illetékes tényezőknek. Ami a munka tartalmát illeti, chronologiai sorrendben tárgyalja a sommás per egyes fázisait a kereset beérkezésétől az Ítélethozatalig, s dicsérendő a szerző törekvése, hogy a Iegaprólékosabb dolgokra is kiterjedő teljeset nyújtani igyekszik; ezáltal azonban gyakran tulterjengőssé válik, ami néhol a komolyságnak rovására esik. A nyelvezet és különösen ennek magyarsága nem kifogástalan, (pl. „a biró kénytelen igazolásra felhívni a magát ügyvédjelöltnek kiadó egyént" -vagy „a törvény az ellenkövetelés eldöntését veszi ütőszó gyanánt", stb.) de ez