Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 1. szám - A kerítés a büntető novellajavaslatban

12 Magyar Jogász-Ujság VII. évf. vényünkben már ismert, tisztázott fogalom s annak alkalmazása éppen azért nehézséget nem okoz, mig a „megszerzés" uj fogalom, melynek kialakulására, a gyakorlatban való körülhatárolására ingadozásokkal járó hosszabb idő szükséges. Ennek daczára a törvényjavaslat kifejezése helyesebb, mert jobban megfelel a törvényben statuálni kivánt bűncselekmény természetének. Elég legyen utalnunk e tekintetben a javaslat következő indokaira: „A megszerzés szó tágabb jelentőségű a „reábir", „csábit" kifejezéseknél, melyek a megszerzett nő tudatos elhatározását kívánják". A „megszerzés" kifejezés használatával a javaslat a büntetőjogi védelmet a lehető legtágabb körre terjeszti ki; még a leánynyal vagy asszonynyal való közvetlen érintkezést sem kívánja meg. Ez pedig a reábirásnál, vagy arra való törekvésnél megkivántttnék. A törvényjavaslatnak a kifejezés szerencsés megválasztásával elért érdemét azonban rontja az a körülmény, hogy nem domborítja ki a bűncselekmény igazi jellegét. Mint fentebb emiitettük, a kerítés fogalmát kimeríti az arra való törekvés, hogy valamely tisztességes nő megszereztessék. Ám a novella javaslat a megszerzésre való törekvést a megszerzéssel együtt emliti s ez elhomályosítja azt a fogalmi sajátságot, hogy a kerités tisztán a megszerzésre való törekvésben áll. A „megszerez vagy" szavak tehát legalább is feleslegesek — de az emiitett okból károsak is — mert ha a kerités a megszerzésre való törekvésnél tovább megy és eredményt ér el, ebben már a megszerzésre való törekvés, mely azonban magában is elég a kerités fenforgásához — benne foglaltatik. Egyedül helyes tehát a fogalmi meghatározás czéljából csupán a megszerzésre való törekvés kifejezését megállapítani, mig az eredményes kerítést: a megszerzést a kerités egy külön és súlyosabban büntetendő esetévé minősíteni. A novella-javaslat a kerités büntethetőségéhez még azt is megkívánja, hogy a tettes a megszerzést önérdekből kövesse el. A tervezet ilyen büntethetöségi feltételül a nyereségvágyat állapította meg. Amaz enyhébb alakja emennek. Eltekintünk attól, hogy az önérdek megkívánt bizonyítása a törvény életbeléptetése után vagy arra fog szolgálni, hogy a tettes azt kibúvó ajtónak használja, vagy pedig arra, hogy a bíróság jóformán minden legcsekélyebb alapul szolgáló körülmény következtében bizonyítottnak fogja találni az önérdek fenforgását, — eltekintünk attól is, hogy sok titkos önérdekből elkövetett kerités fog büntetlenül maradni. Nem tekinthetünk el azonban a törvény tulajdonképeni czéljától. Azt mondja idevonatkozólag a jogászegyleti tanácskozások előadója: „Abból indulok ki, hogy akkor, a midőn a keritési bűncselekményt valamely kódex szabályozza: a nőt akarja védeni tekintet nélkül a vele bármely irányban összefüggésbe hozható vagyoni kérdésekre ; a női becsületnek, a női tisztességttek, a női érintetlenségnek ideális fogalma az, amely egyedül kell, hogy a törvényhozó előtt álljon akkor, amidőn a kerités bűncselekményét kodifikálják. Az, hogy a női becsület elleni brutális támadásból „más valakinek" anyagi haszna is van-e vagy nincs? döntő és fogalomalkotó mozzanat nem lehet" A javaslat szerkesztésénél ezek a szempontok figyelembe vétettek, mert a nyereségvágy kihagyatott a bűncselekmény kellékei közül. Nem tudom megérteni most már, hogy a nyereségvágynak a kerités fogalmához tartozandósága ellen felhozott, jogosnak elismert aggályok miért nem bírnak jogosulttággal az önérdekkel szemben? Valami lényegbe vágó különbség van talán a nyereségvágy és az önérdek között ? Hiszen a cselekménynek szándékosnak kell lennie; nem eléggé becstelen talán az a szándékos cselekmény, mely a törvény oltalma alá helyezni kivánt női becsület ellen habár önérdek nélkül is, és pedig legtöbbször orvtámadást intéz? És miért kell kizárni a büntetendő cselekmények közül p. o. a sértett nő iránt táplált bosszúból elkövetett kerítést? Nem tisztán a „női becsületnek, a női tisztességnek, a női érintetlenségnek ideális fogalma" lebeg-e a törvényhozó szemei előtt, mikor a kerítöt büntetni rendeli? Ha a női becsületet hatályosan akarjuk védeni, akkor az az ellen intézett támadás indokait figyelembe nem vehetjük, tehát az önérdek vagy nyereségvágy szolgálhat minősitő, büntetést súlyosbító körülményül, de nem szolgálhat a bűncselekmény alkotó eleméül. A novella-javaslat a nő egyszerű megszerzését csak az esetben kívánja büntetni, ha a nő életének huszadik évét még be nem töltötte, ellenkező esetekben a kerités csak akkor bűncselekmény, ha „csalárdsággal, erőszakkal vagy fenyegetéssel" követtetik el. Ezt az intézkedést nem tudjuk összeegyeztetni a nő általános helyzetével. — A megszerzésnek, a csábitásnak kiszámíthatatlan sok eszköze, módja, fegyvere van s a nő, ki mindjobban belevegyül az élet küzdelmeibe, tehát mindjobban hozzáférhető lesz a csábítás mindenféle furfangjának, már nevelésénél, de egész alkotásánál togva nem lehet megedzve, felfegyverezve azok ellen a sokszor nyüt, de mégis legtöbbször alattomos támadások ellen, a melyek a legváltozatosabb alakban, legféltettebb kincse: a becsülete ellen vannak intézve. Itt tehát az életkor között különbséget tenni annál kevésbbé lehet, mert hiszen az I ellenálló képesség inkább az egyéniséghez fűződő, mint korhoz kötött tulajdonság. Ellenben ismét minősitő körülményként szerepeltethetjük bizonyos esetekben azt a különbséget, mely a 20 éven aluli vagy felüli nő megszerzésére való törekvés között fenforog.