Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 20. szám

188 Magyar Jogász-Ujsag VII. évf. szóbeli megegyezéssel való felbontását, hatályosnak elismeri.7) Ha a joggyakorlat itt ismertetett álláspontja raczionábilis is, kevésbé észszerűnek látszik az általa vallott azon jogelv, mely szerint a biztosítási kötvénynek megtámadhatlansága szóbelileg is kiköthető.8) Ugyanezen kérdésben époly érdekes és szokatlan felfogást tanusit a kir. Curiának ugyancsak a megtámadhatlanság kérdésében hozott ama határozata, amely kimondja, hogy a kötvény megtámadhatlanságának kikötése esetén, a közlési kötelezettség tudatos elmulasztásának, tehát a tudatos, sőt csalárd elhallgatásnak jelentősége és jogkövetkezménye nincs. A konkrét esetben a perben bizonyítást nyert, hogy a kérdéses biztosítási ügylet a biztosító kijátszására köttetett, még sem mondatott ki érvénytelennek a szerződés, mert „bár a megtámadhatlanság kikötése szerződő felet csalásra fel nem jogosíthatja, mégis ahhoz, hogy a biztosítási szerződés érvénytelenittessék, büntetőjogi értelemben vett csalás volna szükséges, tehát olyan, ami a lörtént bevallás valótlanságának, illetve a valónak kiderítését a biztositóra nézva lehetetlenné leszi, vagy legalább is lényegesen megnehezíti. Ez pedig a konkrét esetben fen forgónak nem találtatott." Végül ugyané kérdésben elvi jelentőségű azon határozat, mely szerint, ha a biztosítási kötvény kétévi fennállás esetére jelentetett ki megtámadhatlannak, a két év letelte előtt a megtámadhatlanság be nem következik, bár két évi dij előre le is fizettetett.9) Ha az ajánlatban foglalt valamelyik kérdésre a biztosított egyáltalán nem nyilatkozott, a biztosítási szerződés létre nem jött, akkor, ha a kötvény az ajánlatban nem foglalt ténybejelentéseket is tartalmaz. Viszont, ha a kötvényben az ajánlatban nem is foglalt bizonyos kikötések foglaltatnak, a biztosítottat ez mégis kötelezi, ha a kötvényt észrevétel nélkül elfogadta és megtartotta.10) A kontrárió következtet ebből azon határozat, mely szerint a kötvénynek specziális, as ajánlatban nem foglalt kikötései csak akkor kötelezik a biztosítottat, ha a kötvényt átvette, vagy annak tartalmát ismerte.11) Hosszú ideig ingadozó volt a magyar joggyakorlat abban a kérdésben, hogy a biztosított késedelme esetén a biztosító felhívásának, illetve a biztosított késedelmes fizetésének minő joghatálya van a szerződés revalidácziójára, hogy t. i. az utólagos teljesítés által a biztosítási szerződés revalidácziója ex nunc a fizetés időpontjától, vagy ex tunc az esedékesség időpontjától következik-e be. A kérdésnek hordereje kitűnik abból és aktuálissá válik akkor, midőn a biztosítás lárgyát képező esemény a biztosítási dij elmulasztott esedékessége és a fizetés ?) 1898. X/6. I. G. 183. és 1900. X/18. I. G. 342. sz. 8) 1904. X1I/23. 1509. sz. ») 1906. XII/20. 1227. sz. 1") 1904. VI/21. 1101. sz. ») 1906, X1I/11. 1478. sz. közötti időben következett be. De kiélesedik akkor különösen, ha a biztosító az elkésett díjfizetést a bekövetkezett káreset tudatában elfogadta, illetve a biztosítottat a díjfizetésre a káreset bekövetkezte után felhívta, vagy perelte. A régebbi joggyakorlat, ellentétben az ujabb joggyakorlattal12) nem ex tunc, hanem csak ex nunc — és pedig helyesen — tekinti a szerződés hatályát ily esetben reaktiváltnak, mert a visszatérő biztosítási dijnak meg vagy meg nem fizetése egyedül a biztosított önkényétől függvén, magának a dijnak tényleges megfizetéséig a koczkázatviselésnek előfeltétele hiányzik. Másként áll a kérdés abban az esetben, ha a visszatérő biztosítási dij a biztosító által peresittetvén, a biztosított annak megfizetésében bíróilag marasztaltatok, is. Ily esetben ugyanis, a magyar joggyakorlat álláspontja szerint, a biztosított a birói marasztalás folytán a szerződés hatálybani fentartásához hozzájárultnak tekintendő.13) Késedelmes fizetés esetén azonban az esedékesség és fizetés közötti idő alatt a biztosítási szerződés hatálya felfüggesztettnek tekintendő. Az elkésett fizetés daczára is a biztosítási szerződés hatályát létezőnek mondja, a magyar joggyakorlat azonban abban az esetben, ha az előző periódusok dijai tekintetében akár kifejezett kikötés folytán, akár hallgatólagos gyakorlat alapján bizonyos hitelezési szokás fejlődött ki, amelynek határait a biztosított a kritikus periódusban is betartotta. Még sem hivatkozhat ilyen gyakorlatra a biztosított akkor, ha már az előző diját is csak per utján fizette meg.14) Ha a biztositó-társaság a mindenkor esedékes biztosítási dijat, de akárcsak az előző biztosítási évben saját postatakarékpénztári cheque befizetési lapjának beküldése utján szedte be, de a kritikus évben ilyen cheque-lapot a biztosítottnak nem küldött, nem esik késedelembe, ha esedékességkor a dijat meg nem fizette.15) Viszont, ha a biztosított a biztosító postatakarékpénztári cheque-lapjának felhasználásával fizeti a dijat, ugy az ellenkező bizonyításáig jogos a vélelem, hogy a biztosító a fizetés ezen módját maga is kötelezőnek elfogadja. A fizetés ily esetben a befizetés napján tekintendő teljesítettnek, tehát az ezutáni időben bekövetkező kárért a biztosító szavatol.16) Hasonirányu kérdést dönt el azon határozat is, mely szerint, ha a biztosító a biztosítási dijnyugtákat a biztositónak elküldötte, azoknak értékét könyveiben a biztosított számlájára irta, bár maga a biztosított a beküldött dijnyugtákat vissza nem küldötte, de sőt a dijnyugták értékével való megterheléséről szóló értesítésre nem 12) 19Ö5. XII/29. 746. sz. 1905. XII/12. 997. sz. ; 1906. 1/25. 2. sz. 13) Pedig a marasztalás semmiképen sem pótolja a fizetést. Egyébként az ez irányban vallott jogelvek a német bizt. tőrvény vallotta elvekkel megegyeznek. ") 1906. IX/18. 1038. sz. i6) 1903. IX/14. 1190 sz. 16) 1903. X/30. 1410. sz.