Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 19. szám - Börtönügyi tisztviselők képzése

19. sz. Magyar Jogász-Ujság 183 kötözték és súlyokat raktak rá. A brabanti bíróságnál az ingre vetkőztetett vádlottat egy vaskeresztre fektették, kezeit hátára kötözték, a lábait pedig egy zsámolyhoz ; nyakát egy szegekkel kivert karikába dugták, a melyről négy kötél a szoba négy sarkába vezetett. „E gallér arra kényszeritette a vádlottat, hogy egyenesen tartsa magát és ba ebbeli erőlködése folytán elalélt, a hóhér a szoba sarkáig vezető négy kifeszített kötelet megütötte s ekkor azoknak a mozgása megszorította a nyakat, ami ismét azt eredményezte, hogy a szegek behatoltak a nyakba." Ezenkívül gondoskodtak arról is, hogy a zsámoly közelében tüz égjen, amely a kínzásnak alávetett egyént elgyengitse ; a szerencsétlen oly tűrhetetlenül kényszerítő helyzetbe került, hogy vérkeringése megakadt s túlságos idegfeszültség állott be nála. A „félczipő"-vel való kínzás abban állott, hogy a vádlottat egy faszékre ültették, amely a falboz volt támasztva; karjait szétterjesztették s két, a falba erősített, vastag vascsatthoz kötözték. Ezután a meztelen czombjait négy vastag deszkához szorították, mindegyiket kettő-kettőhöz, amelyek egymáshoz voltak kötve s ekkor kalapácscsal szögeket vertek a középső deszkákba, még pedig a rendes vallatásnál négyet, a rendkívülinél pedig nyolczat. Mons-ban a vádlott kézcsuklóit a vese mögé kötötték oly módon, hogy kezei a hátát érintették. Ezután a testét fölemelték egy kampó segítségével, amely a csukló ereibe hatolt be s amely egy kötélhez volt kötve, amelyet a hóhér egy, a padló deszkáihoz erősített gerendán íorgatott, hogy igy a hátrafelé kötött karjainál fogva a levegőben lógó testet föl és alá rángassa; a rendkívüli vallatásnál a nagy lábujjakra, egy csomó segélyével, súlyokat is kötöttek A hauinaut-i ügyész tanúsága szerint e kínzást husz percznél tovább nem lehetett alkalmazni, mert különben a vádlott élete veszedelemben forgott volna. A looz-i grófságban a „galamb-duczba" dugták az elitélt czombjait és karjait s rendkívül nagy tüzet gerjesztettek mellette; ha ez a próba nem vezetett eredményre, az estrapade-ra került a sor. A liége-i herczegség bűnügyi jegyzőkönyveiben a virrasztás általi torturára is számos példát találtunk: a vádlottat szorosan egy padhoz kötötték, amelynek az oldalán őrök állottak, akik mindannyiszor erősen arczul ütötték a vádlottat, valahányszor az a szemeit behunyta. Mindezen eljárási módok bizony nagyon kegyetlenek voltak ; mindazonáltal a németalföldi bíróságok korántsem alkalmaztak oly raffinizmust, mint a franczia, német, vagy az olasz birák s róluk nem olvashatunk olyanokat, mint emezekről, akiknél megszokott dolog volt a tormentum cum scarabaeo, vei mure, a ruthen volter, a tormentum cum virga et ferula és más egyéb szörnyűség, amelyeket egyes büntetőjogászok oly kedvteléssel irnak le s amelyekről azt gondolná az ember, hogy inkább a banditák találmányai, mintsem az igazságszolgáltatás képviselőiéi. S megmondani azt, hogy a birák a vádlottak kínvallatásánál személyesen asszisztáltak, mintha az a legtermészetesebb dolog lett volna a világon — irói kötelesség. Az igazságszolgáltatás számadásai még azt a borzalmas tényt is följegyezték számunkra, hogy a birák e véres és kegyetlen ülések unalmait sokszor az adózók költségén rendezett lakomákon űzték el, amelyeken ivásokat is rendeztek. (Folytatom.) Z\ Börtönügyi tisztviselők képzése. A börtönügy modern fejlődése hova-tovább szükségessé teszi a börtönügyi tisztviselők szakszerű képzését. Annál inkább szükségessé válik ez, minél inkább a javítást tekintjük a büntetés, illetve a büntetési rendszer főczéljának. A javitásra való törekvés csak ugy válhatik valóra, ha szakszerűen képzett egyénekre vannak bizva az elitéltek; olyan egyénekre, akik nem a büntetés súlyát éreztetik velük, hanem, akik bizonyos gyámkodást gyakorolnak fölöttük. Ez viszont szükségessé teszi, hogy a börtönügyi tisztviselők igazi pszikhologusok és pedagógusok legyenek s hogy tudatában legyenek a rájok bizott fontos társadalmi missziónak ; továbbá szükséges, hogy be tudjanak hatolni a bűnösnek a lelkébe, hogy azt eképen megismerjék s hogy a megfelelő orvosszert megtalálják; végül szükséges, hogy a börtönügyi tisztviselők megismerjék a bűnösnek a szervezetét, degeneráczióját és anomáliáit, valamint elengedhetetlen az is, hogy alaposan ismerjék a bűnözés aetiologiáját és fejlődését, nemkülönben a preventív intézmények modern szervezését is. Bizonyos, hogy ezeket a kellékeket ma még — legalább kifejezetten — egyetlen európai állam sem tartja szem előtt. A börtönügyi tisztviselőktől legfeljebb a büntetési rendszerek fogalmát, egy kevés büntetőjogot és anthropometriát, de annál több adminisztratív képességet kívánnak meg. Japán az első állam, amely belátta a börtönügyi tisztviselők szakszerű képzésének szükségességét, amidőn a börtönügyi tisztviselők számára szakiskolát állított. E szakiskolában a következő tárgyak szerepelnek: 1. börtönügy, 2. börtönügyi egészségtan, 3. büntetőjogi lélektan, 4. statisztika, 5. anthropometria, 6. patronagerendszertan, 7. a fiatalkorú bűntettesek javitó nevelésének alapelvei, 8. büntetőtörvénykönv, 9. bűnvádi perrendtartás, 10. katonai testgyakorlat, 11. gyakorlati szolgálat, 12. rövid alkotmányjog, magán- és közigazgatási jog. Ezenkívül, ugyancsak Tokióban, a szerzeteseknek is van két, hasonló czélt szolgáló iskolájok. Az egyikben a már működő börtön-lelkészeket, a másikban pedig, a j ílölteket oktatják hivatásuknak minél tökéletesebb teljesithetésére.1) Európában az 1903. évi márcziusi spanyol királyi dekrétum az, amely némileg a japán minta nyomán halad. E dekrétum ugyanis, a madridi börtönben egy „kriminológiai specziális iskolának* (escuela especial de Criminologia) a lölállitását rendelte el, „elméleti és gyakorlati irányzattal, s a börtönügyi és javítóintézeti központi tisztviselők oktatása és nevelése czéljából." Ez iskola tananyaga — részben — azonos a japán iskoláéval. A tantárgyak a következők : I. Spanyol és összehasonlító büntetőjog és börtönügy. Ez utóbbinak az anyaga a következőkből áll: 1. a börtönrendszerek alapos ismertetése, 2. az összes preventív intézmények ismertetése: a büntetési funkczió ') „Acles du Congrés Pénitentiaire International de Bruxelh s, Proctt-verbaux de séances." IV. E. 536. 1.