Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 18. szám - A gyermek biróságok

18. sz. Magyar Jogász-Ujság 175 IRODALMI ISMERTETÉSEK. • ^\ Augusto Franco : Estudos e escriptos. Bello Horizonté, Brazília. Az európai német tudományos folyóiratok ismert brazíliai munkása, Augusto Franco ügyvéd, fönti czimü vaskos kötetében igen érdekes jogi, politikai és irodalmi tanulmányokat bocsátott közre, amelyeket az európai szakkörök is élvezettel olvashatnak. Különös érdekessége a Franco munkájának a Questoe-i Brazileiras („Braziliai kérdések') czimü fejezete, amelyben különféle társadalmi kérdésekkel foglalkozik a szerző így hosszasan fejtegeti honfitársai előtt a fóldmivelés elhanyagolásának a nemzetgazdaságra káros hatását s rámutat a Brazíliába nagy számmal bevándorolt szírek, arabok és németek rohamos meggazdagodására, amit azok kizárólag annak köszönhetnek, hogy földmiveléssel foglalkoznak. Egy érdekes példát is emlit a szerző. Husz évvel ezelőtt — írja — egy vagyontalan német ember telepedett le S. Pauloban s miután rövid idő alatt csekély készpénzre tett szert, egy kis földet vásárolt, amelynek a jövedelmét félre rakosgatta s ebből csakhamar nagyobb területen kávét kezdett ültelni s ma már huszonöt milliója van! Ez az ember — mondja a szerző — ma se tud se irni, se olvasni! De nemcsak gazdasági, hanem kriminálpolitikai kérdések is foglalkoztatják a braziliai közvéleményt. Ez idő szerint a gyermekvédelem és a koldusmenhelyek fölállításának a kérdése forog felszínen, amelynek a czélszerü megoldását lelkesen sürgeti szerzőnk. Az érdekes munka többi része egyes braziliai kiválóságok életrajzával s működésének a méltatásával foglalkozik. /\ l'Abbé Maurlce De Baets: Les bases de la Morale et du Droit. Paris. De Baets abbé, a belga klérus egyik előkelő tagja, három fökérdésnek a megoldását tűzte ki fönt emiitett terjedelmesebb munkájában. E kérdések a következők : Mi tesz valamely cselekményt objektíve morálissá vagy immorálissá, jogossá vagy jogtalanná? Mi tesz valamely cselekményt beszámíthatóvá? Mi a felelősség forrása? Szerzőnk theológiai alapon mozog. A fölvetett kérdéseket is ebből a szempontból igyekszik megfejteni. A világon — mondja az illusztris szerző — minden dolog a végtelen Lény mindenható akaratának az eredménye, aki egyedül létezik lényege következtében. Az ember is e Teremtőnek a kezeiből került ki. Isten a maga végtelen belcseségében minden lényt bizonyos elérendő czélnak a szempontjából alkotott. Az értelemmel és akarattal megajándékozott embernek az a rendeltetése, hogy törekedjék az igazságra, hogy szeresse a jót, hogy ezen megismerésben és szeretetben találja meg tehetségeinek és természetének a teljes kielégülését és hogy mindig annak a boldogságnak örüljön, amelyet képességei ezen tökéletes működésében talál. E czélt az ember nem választja, hanem azt eléje tűzte az, aki képessé tette őt az igaznak megismerésére. Az embernek Isten akaratához kell alkalmazkodnia, mint akitől teljesen függ. A czél elérésében az Isten akaratának való ezen alávetés : az erkölcs. Ez a czél az ember üdve; eDnek az elérésében őt senki sem gátolhatja meg. E czélhoz ragaszkodhatik s kiválaszthatja és alkalmaztatja az annak elérésére szolgáló eszközöket; e hatalom, amely tiszteletet ébreszt: a jog. Azonban nem minden lény tárgya az erkölcsnek és a jognak. Az csak az lehet, akit nem vezet valamely idegen értelem, aki értelmével és akaratával önmagát kormányozza, aki értelmével megismeri azon cselekményeket, amelyeket teljesíteni képes s amelyek czéljának megfelelők s aki akaratával választ a lehető cselekmények között. A tudatos és szabad választás folytán áll elő: a beszámithatóság. Mivel az ember szabadon alkalmazkodik az általa ismert rendhez s szabadon törekedhetik czélja felé s szabadon távolodhatik is attól s végül, mivel szabadon tarthatja tiszteletben másnak a czélját, avagy azzal szabadon rendelkezhetik: felelős azon cselekményekért, a melyeket szabadon választott. Ha ellenszegült a rendnek, alá lesz vetve annak a kényszerűségnek, hogy az általa előidézett rendzavarást jóvátegye. Isten számon fogja kérni tőle legfőbb rendelkezéseinek a megsértését; a megsértett jog is jóvátételt kiván tőle ; a társadalom pedig a megzavart társadalmi rend kiengesztelését kívánja tőle s ezzel kezébe veszi a megsértett jognak az ügyét. A jog és az erkölcs, a beszámithatóság és a felelősség tehát mind egyetlen tökéletes világosságban csoportosul, egyetlen központ körül s ezt: az embernek Istentől akart, de az ember szabad érzékére bízott czéljában találjuk meg. Minden összefügg s lánczolatban van tehát egymással, mondja az illusztris szerző Isten és ember, kötelesség és szabadság, szabadság és jog, értelem és akarat, bűncselekmény és büntetés, a jog és a megsértett jognak a helyreállítása, a szenvedély és a szabad akarat, mind össze van kapcsolva egymással, feloldhatatlan kapocscsal. A kiváló szerző tehát — mint látjuk — az indeterminizmus hive. Ebből a szempontból el is itéli a pozitív iskola törekvéseit. Másrészről azonban elfogadja annak egyes tételeit s általában igen figyelemre méltó az a törekvése, hogy a pozitív iskola alapelveit a theológiai iskola egyes tételeivel összeegyeztesse. Ebben áll a De Baets tudományos irányának a legfőbb érdeme. így különös figyelmet érdemel a bűntettes typusáról fölállított elmélete is. De Baets szerint büntettesi typus bizonyos mértékben létezik, csakhogy annak a jelentőségét rendkívül túlozzák a kriminalanthropológiai iskola hivei. A büntettesi typus elmés fölállítása — mondja — figyelemreméltó. Mindazonáltal nem mondható, hogy a tétel igazsága kétségtelen volna, a mennyiben a bűntettesek jellemzése nehéz és bizonytalan, mert maguknak a bűntetteseknek a fogalma is határozatlan és bizonytalan. A kriminalanthropológiai iskola „becsületes embere" ugyanis az, aki nem volt elitéke. Csakhogy ezen definiczió nagyon szűk. Sok ember követett el már büntettet ugy, hogy az sohasem került napfényre s másrészről az is bizonyos, hogy sok olyan erkölcstelen cselekmény van, amelyet a törvény nem büntet. A bűntetteseknek csupán az elitélt egyéneken való tanulmányozása tehát nagyon is tökéletlen. A bűntettesek jellemvonásainak a megállapítása tekintetében nincs egyöntetűség az iskola zászlóvivői között. Formuláik, távol attól, hogy határozottak lennének, szertecsapongók s az egyetlen következtetés, amit belőlük levonhatunk, az, amit mindig elismert a tudomány : a bűnre vetemedett egyénnek a perverz fizionomiája. Mindazonáltal De Baets elismeri, hogy a szerencsétlenek (malheureux), elmebetegek és abnormisok, ellenállhatatlan kényszerrel rohannak a bűncselekmény elkövetésére. Ezenkívül elismeri a büntettesi jellemvonások létezését is. Általában a szerző — mint már hangsúlyoztuk — a pozitív iskola egyes tételeinek az egyház dogmáival való összeegyeztetésére törekszik. Ez a törekvése főként abban nyilvánul, hogy a dolgokat a pozitív iskola materiális nézőpontja helyett a theológiai iskola morális szempontjából vizsgálja. Ily módszer folytán azután elfogadja a kriminálszocziológiai iskola társadalmi védelmének az elméletét is, amely társadalmi védelemnek a szükségét azonban nem a társadalom hatalmából, hanem ama moraliter érthető jogából vezeti le, amely az erkölcsi testületeket is önvédelemre készteti. De Baets finom irályu, szellemes és tudományos munkája előkelő helyet biztosit az illusztris szerzőnek az uj irányok hivatott bírálói sorában.