Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 18. szám - A gyermek biróságok

18. sz. Magyar Jogász-Ujság 173 beismerő vallomást tettek. Ezt megkívánja az intézmény erkölcsi jellege s a norvég törvényhozás is nagyon helyesen ismerte föl ennek a fontosságát. A másik megszorításunk pedig az lenne, hogy e kedvezményből a sértett fél indítványára üldözendő bűncselekmények ki lennének zárva. Első sorban azért, mert az államnak nincs jogában, hogy az oltalomért hozzáforduló polgáraitól a jogsegélyt quasi megtagadja. Másodsorban pedig azért, mert ez a kriminalitásnak a más oldalról való növekvésére fog vezetni. Hogy többet ne említsünk, a párbaj jaániát azzal szokták magyarázni, hogy a Btk. nem védi meg eléggé a becsületet. Kérdjük, mi lesz ezután, ha a bíróság sem védi meg az egyéni becsületet ? /•^^ A gyermekbiróságok. Ennek az intézménynek a főczélja: megelőzni a kiskorúak visszaesését s megakadályozni őket abban, hogy a bűn lejtőjén tovább csuszszanak. Az eszköz erre: elvonni őket a rendes bűnvádi eljárás alól, amelynek a külöDböző fázisai alatt kitanult gonosztevőkkel érintkeznének. Ez intézmény már eddig is megvolt egyes európai államokban. De nem a maga igazi formájában. így, Francziaországban az 1838. április 19. törvény szerint, a vizsgálóbíró, valamely bűntettnek, vagy vétségnek a gyermekkorban levő elkövetőjét, vagy áldozatát, va'amely jótékonysági intézetben helyezheti el. Belgiumban az 1897. február 17-én kelt törvény szerint, a 16. életévüket be nem töltött s kihágást elkövető kiskorúak, ahelyett, kogy elitéltetnének, csupán birói megdorgálásban részeiülnek s nagykorúságukig a „kormány rendelkezése alatt" maradnak. Hollandiában 1901-ben hozlak törvényes rendelkezést arra nézve, hogy a 18 évnél fia'alabb s letartóztatott egyéneket a biró a szülőkre, vagy a gyámra bizhatja, avagy pedig va'amely javítóintézetben helyezheti el. Végül Oroszországban az 1897. június 2-iki törvény szerint, a 10—17 évi életkorban levő kiskorúak csak az e czélra szolgáló intézetekben helyezhetők el, vagy pedig felelős egyénekre bízhatók. Sokkal szabadelvűbb e tekintetben is Amerika. Ott az 1899. július 1-én állították föl az első gyermekbiróságot Chicagóban, néhány lelkes emberbarátnak a buzgólkodására, akik fájdalommal tapasztalták, hogy a serdületlen bűntettesek, a fogházban kitanult gonosztevőkkel kerülvén össze, végképen elromlanak. E bíróság fölállításának az volt a czélja, hogy a gyermekbüntetteseket elvoDja a rendes biróságtól. Külön birói állást szerveztek, a melynek a viselője kizárólag a gyámság alatt álló, vagy 16. életévüket még be nem töltött gyermekeknek a bűnügyeit tanulmányozza. Maga a bíróság külön helyiségben ülésezik s családias bánásmódban részesiti a delinquenseket. A Juvenil Court fölállítása előtt, átlag 600, tizenhatodik életévét még be nem töltött egyén került a fogházba ; azóta e szám a huszadrészére csökkent. Illinois állauban, az 5000 főnél többre rugó lakossággal biró grófságokban, minden bíróságnál egy vagy két — külön e czélra kijelölt — biró intézi a kiskorúak bűnügyeit. A Juvenil Court minden egyes esetben gondos vizsgálat tárgyává teszi, hogy vájjon van-e helye intézetbe helyezésnek. Ez a vizsgálat egy bizottság segélyével történik, amely rendesen a probation officier-ekből van összeállítva. A bíróság azonban, a szülők, vagy a gyámok kérelmére is, maga dönt a fölött, hogy a kiskorú valamely ipariskolában helyeztessék-e el, vagy pedig valamely polgárra bizassék, aki fölügyelne rája. Jelenleg Wiscounsin, Pennsylvania, New-Yersey, Missouri, Maryland, Colorado, Washington és New-York államokban működnek ily gyermekbiróságok. Ujabban Németországban a frankfurti felebbviteli bíróság elnöke szervezte az első gyermekbiró-ágot. Ennek a funkcziói egy külön bíróra vannak bízva, akinek a hatáskörébe a 12—18 éves egyének ellen indított bűnügyeknek s az ugyanezen kiskorúakra vonatkozó gyámsági ügyeknek az elintézése tartozik. E bírónak a hatáskörébe tartozik a büntetések végrehajtása is. A tárgyalások nem nyilvánosak s a bíróság kerüli a rövid tartamú szabadságvesztési büntetések kiszabását. — A világ könyvkincse. Gábriel Peignot volt az ehő, aki megkisérlette a könyvnyomtatás feltalálása óta megjelent müvek számát megállapítani. Hozzávetőleges számítás szerint az első században 1535-ig 42.000 mü jelent meg, a másodikban 1536—1636. között 575.000, a harmadikban 1636-tól 1736-ig 1,225.000 és a negyedik, nem teljes században, az 1736—1822 évek alatt 1,839.960. 1822-ig tehát összesen 3,681.960 könyv jelent meg. Peignot véleménye szerint ennek a mennyiségnek csak egy harmadrésze maradt meg, mig a másik kétharmada részben elhasználódott, részben elveszett. Néhány év előtt egy amerikai bibliográfus kiszámította a maga hazájában levő kötetek számát. A hozzávetőleges eredmény ez: 420 millió kötet van családi könyvtárakban, 150 millió tudósok, írók birtokában, 60 millió kiadóknál és a könyves boltokban, 50 millió nyilvános könyvtárban, 12 millió felsőbb iskolák és egyetemek könyvtárában és végül 8 millió a tanuló-ifjuság kezében. Nyugati Európára egy milliárd és 800 millió kötet, keleti Európára 460 milliót, mig a világ többi részére 240 milliót számit ugyanez az amerikai. E számítás szerint a föld kerekségén ma hozzávetőleg 36 milliárd és 200 miilió könyv lehet. /\ Franczia jogélet. A franczia törvényhozás eltörölvén a Code Civil 298. szakaszát, amely szerint a vétkes házastárs nem léphet uj házasságra a bűntársával, ha az előző házassága házasságtörés miatt bontatott föl, szükségessé vált a házasságtörésből származott gyermekek törvényesítése kérdésének a megoldása is. Ez a megoldás legutóbb történt meg, egy, a kamara és a szenátus által elfogadott törvényjavaslat alakjában, amelynek a rendelkezései szerint, a házasságtörésből származott gyermekek törvényesithetők, atyjuk és anyjuk későbbi házasságkötése által. Ugyanezt megengedi a törvény abban az esetben is, amidőn a nőnek a férje megtagadja az apaságot s a nő ezután bűntársához férjhez megy. A párbajellenes mozgalom is minderősebb hullámokat ver Francziaországban. Legutóbb olyan lépés történt e téren, amelynek messzeható következményei lehetnek. A legutóbb Bordeaux-ban tartott sajtókongresszus ugyanis elfogadta Raqueni párisi hírlapíró azon indítványát, hogy a hírlapok a párbaj-jegyzőkönyveket a jövő