Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 11. szám - A mikroskop a büntetőjogban

130 Magyar Jogász-Ujság VII. évf. mellkason és a végtagokon levő szőrszálakét. Megmondja még azt is, hogy férfi vagy asszony testéről valók-e. Megállapítja, ha egy keveset az illető hajából mikroskop alatt analisált, megközelítőleg annak életkorát. Gyakran, hajszálak megvizsgálása utján megállapíthatja egy már oszlásban előrahaladt tetem azonosságát. Dr. Hans Gross, egyike a legtekintélyesebb és legtanultabb büntető-jogászoknak, azt az észrevételt teszi' hogy meggyilkoltak kezeiben gyakran hajszálak találtatnak, s azt ajánlja, hogy minden esetben alaposan és pontosan állapíttassák meg, hogy ezek hol találtattak. Súlyt fektet rá pl. hogy nem elégséges azt feltüntetni, hogy N. N. jobbkezében hajszálak találtattak, kell, hogy azok helyzete világosan körül legyen írva, mint pl. a hüvelyk- és mutatóujj között vagy a hüvelyk- és mutatóujj alja közt keresztben. A leírás ilyetén részletessége segíthet megértetni a vizsgálóbíróval, milyen volt a küzdelem. Meg kell jegyezni, teszi hozzá dr. Gross, hogy minden egyes, a vizsgálat folyamata alatt felfedezett hajszál nagy fontossággal bírhat, ha be lehet kétségkívül bizonyítani, hogy az a vádlotthoz tartozó volt. Természetesen épp oly fontos lehet, ha a látszat azt mutatja, hogy egy más személyé volt a megvizsgált hajszál. Ezáltal felszabaditható esetleg egy ártatlan egyén, kinek elitélletése — a szó teljes értelmében — hajszálon függött volna. íme egy példa: „Egy öreg asszonyt, ki parasztezikkeket vitt zálogba, meggyilkoltak. A holttest egyik kezében három hajszálat találtak, melyeket a szegény öreg asszony téphetett ki támadója hajából. A hajszálak két mikrokopusnak küldettek el. A meggyilholt asszony fia vizsgálati fogságban volt, a bűntett elkövetésével gyanúsítva, s ennek hajából is küldtek néhány szálat a mikroskopiai szakértőknek. A holt test kezében talált három hajszál 6 — 7 cm. hosszúságú volt, sötétbarna szinü, s azok ugy lettek kiszakítva, hogy gyökerei a fejbőrben maradtak és egy 20—40 év közötti férfiéinek látszotlak. A vizsgálat során megdöbbentette a szakértőket az, hogy mig 2 hajszál a lencse alatt barna volt, a 3-ik némely részében barna, más részben fekete. Közvetlen a gyökérnél barna, l/a czm. odább fekete, tovább ismét barna és Va czentiméternyire a vége felé ismét fekete. E tünemény — ugy mondják — nagyon ritka eset. Utána a fogoly fejéről levágott hajszálakat vették vizsgálat alá és ime e sajátos tünemény ismétlődött. A hajnak kb. 2/3 része barna volt és az egyharmada ugyanazt a sajátságot mutatta, mint a barna-fekete stráfos haj, mely az öreg asszony kezében találtatott. Most valóban bárkinek első gondolata az lehetett volna, hogy az igazságszolgáltatás keze ez alkalommal egy anyagyilkost csipett meg. Még sem így állt a dolog. Az ifjúnak, ki aligha kerülte volna ki a halálbüntetést, nem volt része anyja borzasztó halálában. Valamíképen kézrekerült az igazi gyilkos s a mikroskop hamarosan megállapította a tényt, hogy ennek a haja véletlenül teljesen ugyanolyan volt mint a meggyilkolt asszony fiáé. A mikroskop különben még felényire sem jutott ahhoz a stádiumhoz, melyhez egykor az igazságszolgáltatás terén el fog érhetni. A szakértőnek és a törvény embereinek, többet kell egymásról tudniok és szorosabb érintkezésben lenniök. A mikroskopustól nem lehet kívánni, hogy a rendőrségen antichambrirozzon ama reményben, hogy az ő csodalátó nagyitója ott esetleg valamely nyomozó közegnek vagy védőnek hasznára lehet. A törvény szakembereinek kötelessége a szaktudomány embereitől segítséget kérni, mikor arra szükség van. így a rendőrtisztnek, ki valamely súlyos bűneset felkutatásával van megbízva, tudnia kellene, mikor leghasznosabbak az ügyre nézve a szakértő ismeretei, ismernie kellene a tudóst, kit véleményadásra felkereshet, a kérdéseket, melyekre felvilágosítást kívánhat, végül tudnia kellene mindenekelőtt a szakszerű vizsgálat módozatait, s hogy a corpus delicti miként őrzendő meg az egyes bűneseteknél. Ez utóbb emiitett pont különös érdekkel és jelentőséggel bir. Láblenyomatok, véráztatott íü vagy bokor, egy maroknyi por vagy sárfolt, elteendők-e ezek szakértő vizsgálat végett? Igen, ezek rögtön tétessenek külön, ha az elkülönítés valamikép is lehetséges és a legfőbb gond arra fordittassék, hogy addig megőriztessenek, mig csak a szakértőnek át nem adhatók. Térjünk vissza egy pillanatra első példánkhoz, mely szerint a gyilkos, miután áldozatának nyakát elmetszette, valószínűleg ugy vélekedett, hogy egy marha vére egész ugyanaz, mint az emberé. Hogy különbözteti meg már most a mikroskop a vérnek eme különböző alakjait? Hogy ismerjük fel a vért a szinte olyannak látszó egyéb foltoktól ? Helyezzünk egy csepp vért mikroskop alá és világos sárgásszinü parányi kerekded testecskék végtelen sokaságát látjuk, úszkálva egy halvány folyadékban (liquor sanguinis,1 E.ek a vérszeletkék (discusok), vérgolyócskák vagy vértestecskék. Színük halványsárga vékonyságúkból ered, mindazonáltal elég határozott a szinük akkor, ha jó sok van egymás fölé helyezve. Ilyenkor vagy mélypiros vagy nagyon finom skarlát-szinüek, miután a vér rendes színe egészen eme testecskéktől függ. Nyilvánvaló dolog, hogy ha bármily fajta folt forog kérdésben, a nagyító képes azonnal rávezetni bennünket, hogy az vér-e vagy sem, mert a szabad szemnek egy tényleges vérfolt néha ugy tűnik fel, mintha nem az lenne; s viszont más hasonló szinü folt, mint rozsda, festék stb. vérnek gondolható, de a szakértő nem téveszthető meg. A mi a második kérdést illeti, nem mindig lehet határozottan megmondani, hogy a vér honnan ered. Van azonban erre nézve egy nagyon jó ismertető jel: a sejtek vagy testecskék méretei; s elegendő e helyen annyit megjegyezni, hogy az ökör vérsejtjei nem kevesebb, mint 3—4-szer nagyobbak az emberi lényekéinél. A vádlott gyakran azzal védekezik, hogy a rajta talált vér egy általa leölt állaté, de ha a ruháján vagy eszközén levő vérfoltok jelentékeny nagyságú vértestecskéket tartalmaznak, ő pedig oly állatot nevez meg, melynek sejtjei rendkívül kicsinyek, nyilvánvalóvá válik, hogy hazudott. Feltehetjük, hogy ha valaki bármily fajta eszközzel követ el bűntényt, tőle telhetőleg próbá'ni fogja azt megtisztogatni; de ezt téve, azzal ép elárulja magát. Egy vendéglő kertjébe tévedt mulatozó összeveszett egy katonával, a ki az előbbinek koponyáját egy kardcsapással kettévágta. Az összes aznap kaszárnyán kivül levő katonák kardjai összegyűjtettek és mikroskopiai vizsgálatra küldettek. Nem találtatott semmi folt a kar-