Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 9. szám - A sziámi büntetőjog

9. sz. Magyar Jogász-Ujság 113 5—10 km.-nyi utat tesznek meg és sokszor napokig távol vannak családjuktól, ami a családi életnek mérhetetlen erkölcsi kárára van. A tulajdonosok nagy része bérbe adja a birtokát; de sok olyan eset van, hogy a birtok albérletbe, vagy (hogy ugy mondjuk) másodalbérletbe van adva ! Ilyen körülmények között csak természetesnek tűnhetik föl a népnek a szegénysége, elnyomottsága és kizsákmányolása, amelynek közepette a bün útjára való lépés szinte megváltó eseményként jelenik meg a nyomorult nép előtt. Hasonlóan szomorú viszonyok között él a városi lakosság nagy része is, de ezt már főleg a könnyelműsége viszi a bün útjára. A politikai és a közigazgatási okok csupán annyiban szerepelnek, amennyiben azoknak a gazdasági viszonyokra befolyásuk van. Fontosabb szerepük van physikai és az anthropológiai tényezőknek, amelyek közül különösen ki kell emelnünk a déliek heves vérmérsékletét, egoizmusát, túlérzékenységét és önteltségét. Általánosságban véve, ezek a maffia okai. De mi maga a maffia ? Bonfodini szerint (ma már) nem egészen titkos társaság, hanem „a hatalmaskodásnak bármiféle bűnös czél elérésére hajlandó túlzása. A maffia összetartása szinte ösztönszerű, brutális és önző s az-állam, a törvények és a törvényes szervek kárára, ez egyesíti magában mindazon egyéneket, akik nem munkából, hanem erőszakoskodásból, csalásból és terrorizmusból akarják föntartani magukat." Franchetti szerint, a maffia „mindenrendü és mindenféle foglalkozású egyéneknek a szövetsége, akik anélkül, hogy látszólagos, folytonos és szabályos kapocs volna közöttük, mindig egyesülnek kölcsönös érdekeiknek az előmozdítása czéljából." A maffia tagjai főleg vásárok alkalmával érintkeznek egymással. Ott beszélik meg terveiket s ott határozzák el azoknak a végrehajtását. Külön érintkezési (tolvaj-) nyelvük van, amelyen az egymásközti érintkezés folyik. „A valódi maffista — mondja Alongi — figyelmes és nyugodt magatartást tanúsít; türelmesen elviseli a sértést és a pofont, de estére . . . akkor aztán megöl." A maffia tagjai szem előtt tartanak bizonyos elveket, amelyek a magatartásukat mintegy szabályozzák. Ilyen elveik a következők : „Ha valaki elüt a nyereséghez vivő eszköztől, öld meg." Az urakról hasznos dolog jót beszélni, de azért tartsd távol magadat tőlük, mint a romlástól." „Ha valaki sérelmet szenvedett, ne forduljon az igazságszolgáltatáshoz, mert jobb azt rászedni; ha a sértett meghalt, akkor a rokonsága, ha pedig életben maradt, akkor ő maga ölje meg a sértőt: oltsa ki élete világát, mint a lámpát.* „Az igazságszolgáltatásnak védelmébe kell vennie a maffistát." A maffia befolyása a politikai és a társadalmi életben is nyilvánul. Különösen a választásoknál s a községi adminisztráczió bűneinek az eltussolásakor válik érezhetővé ez a befolyás. Az olasz jogászok és a szocziológusok gyakorta foglalkoznak a maffia ellenszereivel. Ilyenek gyanánt ajánlják: a központi kormányzat által szigorúan ellenőrzött méltányas, erkölcsös és praktikus közigazgatást; gyors, erős és mindenki által hozzáférhető, autonóm és felelős rendőrséget és igazságszolgáltatást; a latifundiumok parczellázását; a népoktatás általánossá tételét, stb. — Bűnös asszonyok és férfiak. Vernon Harris, volt angol börtönfelügyelő kimutatása szerint a férfi bűnösök száma sokkal nagyobb, mint az asszonyoké. Francziaországban négy férfi-gonosztevő esik egy bűntettes asszonyra, mig az Egyesült-Államokban az arány még sokkal kedvezőtlenebb: ott éppen tizenkét férfibünös esik egy nőre. De a többi államok hasonló statisztikája is igazolja, hogy a bűnre való hajlandóság sokkal erősebben ki van fejlődve, mint a nőben. A mit különben az életviszonyok és egyéb körülmények megfontolása után eléggé természetesnek is találhatunk. De érdekes, hogy Angolországban megfordítva áll a dolog : ott meg éppen a nők adnak több gondot a büntető igazságszolgáltatásnak, mint a férfiak. S a mi még különösebb : éppen a súlyosabb büncselekedetek terén van meg ez a jelenség. Vernon Harris súlyos jelenségnek tartja ezt, különösen mert a női bűntettesek kedvezőtlen aránya állandóan és fokozatosan növekszik. /\ A guillotine történetéből. A Guillotine doktor „korszakalkotó" találmányát az 1790. január hó 21-iki dekrétum vezette be a franczia igazságszolgáltatásba. Guillotine doktor azonban — voltaképen — csupán a skótok maidén nevű, hasonló eszközét tökéletesbbitette, amely egy, körülbelül 1 lábnyi széles és felül ólommal fedett vasdarab volt, amelyet egy kötél megrántása folytán, az elitéltnek, a nyakára csaptak. Ugyanezt, némi módosítással, Olaszországban is használták; sőt annak a rajzát a régi német krónikákban is megtaláljuk. 1789-ben a franczia akadémia, Louis nevü tagját, Európa leghíresebb sebészét, fölhívta, hogy mondjon véleményt a kivégzési módokról. Louis a lefejezést tartotta a legkevésbé fájdalmas kivégzési módnak. Ez adta meg az impulzust Guillotine-nek, aki azután a kérdéssel gyakorlati szempontból foglalkozott. /^\, A sziámi büntetőjog. Sziám büntetőjogát a régi királyok törvénykönyvében találjuk meg. E törvénykönyv három részből áll s „Lakhana-Són" czimü része tartalmazza a büntető törvényeket. Egyes irók (plPallegoix) szerint, a sziámi jogrendszer a Manu törvénykönyvén alapul. Ezen állitás azonban nagyon erőltetett, mert igaz ugyan, hogy a sziámi törvénykönyv sok rendelkezése hasonlít a Manu-féle törvénykönyv megfelelő rendelkezéseihez, mindazonáltal eme hasonlóságok az indó-khinai (khinai, annámi, tonkingi, pegui, kambodzsai, birmai, maláji) jogrendszereknek ép oly közös vonásai, mint ahogy pl. a különböző európai jogrendszerekben is találunk számos közös vonást, amelyeknek az alapján azonban mégsem ámíthatjuk, hogy pl. a norvég büntetőjog az olasz büntetőjogon „alapszik." A sziámi büntetőjogot — illetve a tételes törvényt — a rideg kegyetlenség jellemzi. A bűnügyeket igen sok esetben istenitélet utján döntik el. A király — attól való féltében, hogy igazságtalanul Ítélhet — sokszor ugy a panaszost, mint a vádlottat tigrisek közé vetteti s amelyik félhez a vadállatok bizonyos rövid ideig (néhány perczig) nem nyúlnak, annak a javára dől el az ügy.