Magyar jogász-újság, 1907 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 17. szám - Az uj japán büntetőtörvénykönyv

17. BZ. Magyar Jogász-Ujság 201 számuk a hitelszövetkezeteknek. 1907. év január 1-én számuk 15.602 volt, 2,113.653 taggal, ezek között 13.596 kölcsönegyesület, 1,217.400 taggal, ezután következnek a mezőgazdasági termelési szövetkezetek 253.534 tagot számláló 3362 szövetkezettel, ezek között 2885 majorszövetkezet 232.176 taggal, azután 2006 fogyasztási egyesület 1,037 613 taggal és 178 mezőgazdasági nyersanyag-szövetkezet 151.507 taggal. Hogy milyen arányban áll a vagyonállag a kölcsönképességhez a hitelszövetkezeteknél, arra nézve támaszul a következők szolgálhatnak : A hitelszövetkezeteknek egy-egy tagjára, mint saját vagyon: a Schulze-Delitzsch-féle kötelékekben 430 m., a birodalmi kötelékekben 50 márka, a német ipari szövetkezeteknek főkötelékében 228 márka, a württembergi mezőgazdasági szövetkezetek kötelékében 37 m , a trieri vizsgálati kötelékekben 27 m., a hitelszövetkezetek Württembergában 527 m., Hannoverben a német közkereseti és gazdasági szövetkezetek kötelékében 344 m., a felső-hesseni kötelékben 116 m. esett, ellenben kikölcsönzött pénzben a Schulze-Delitzsch-féle kötelékekben 1591 márka, a birodalmi kötelékben 1188 márka, a főkötelékben 1529 m., a mezőgazdasági szövetkezetek kötelékében Württembergában 37 m., a trieri vizsgálati kötelékben 1081 m, a hitelszövetkezeteknél Württembergában 1244 m., a hannoveri kötelékben 3379 m., a felső-hesseni kötelékbea 3 márka esett egy-egy szövetkezeti tagra. — Az öngyilkosságok Irodalmi katalógusa. „Öngyilkosság és öngyilkosok" czimet viseli azon katalógus, a melyben Boehm Miksa több mint 25 évi gyűjtésének eredményét az öngyilkosságra vonatkozó irodalmat illetőleg kiadta. Az első rész 346 munkát sorol fel, a melyeket 1607 és 1909 közötti időben különböző nemzetiségi szerzők az öngyilkosság felől írtak. Teológusok, bölcsészek, orvosok, jogászok, történészek, közgazdászok, katonák, statisztikusok foglalkoztak e kérdéssel saját különleges nézpontjukról. A második rész 58 öngyilkosnak több mint 100 önéletrajzát ismerteti. Ezek között császárok, királyok és herczegek mellett művészek, költők és tudósok életrhjzát találjuk. A Boehmféle katalógus a Motta-féle „Bibliográfia de suicidio" czimü munkának előnyös kiegészítését képezi, a melyben több mint 120 oly munka is felsorolva van, a melyek Motta előtt ismeretlenek voltak. A müvecske (megjelent Ansbachban Brügel és fiainál) összesen csak 60 példányban kéziratként jelent meg. — Statisztika. Dr. C. H. Irion a nevvyorki egészségügyi hivatalnak főbb tisztviselője legutóbb előadást tartott a nők kiképzésének hiányosságáról, azon tapasztalati tényt állapítván meg, hogy 100 bűntett közül 90-nek a nők az okai és pedig csak az által, hogy gyalázatosan főznek. (?) Száz asszony közül alig egy képes gyermekét megfelelően táplálni és az összes gyermekeknek, a kik 5 éven alóli korban halnak el 75°/o ukban oly betegségekben, a melyek kellő tudás és műveltség mellett megelőzhetők lettek volna. — Ujabb igazságügyminiszteri rendeletek. Bűnügyekben tanukként vagy szakértőkként megidézett m. kir. államvasuti alkalmazottak vasúti költségének megállapítása tárgyiban. (21.993/1907. I. M. sz.) A nagyszebeni földhitelintézet által kibocsátott 5, 4»/2 és 4°/o-os zálogleveleknek az 1889 : XXX. t.-cz. 11. §-ában felsorolt összes befektetési czélokra való elfogadása tárgyában. (19.567/1907. I. M. sz.) Dicske és Vajk községek törvénykezési átcsatolása tárgyában. (23.103/1907. I. M. sz.) A lelkészek ellen tett feljelentéseknek, magáninditványoknak, a folyamatba tett bűnvádi eljárást megszüntető határo2atoknak, valamint a hozott büntető Ítéleteknek a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterrel leendő közlése tárgyában. (2G 110/1907 I. M. sz.) A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló 1898. évi XXIII. t.-cz. alá eső szövetkezetekre vonatkozó czégbejegyzések hirdetési dijai tárgyában. (31.790. la07. I. M. sz.) Perlakon kir. közjegyzőség rendszeresítése tárgyában. 27.842/1907. I. M. sz.) Újvidéken második kir. közjegyzői állás rendszeresítése tárgyában. (20.167/1907. I. M. sz.) KODIFIKÁCZIÓNÁLIS SZEMLE. Az uj japán büntetőtörvénykönyv. A távol Kelet diadalmas nemzete, a japán, jóformán még meg sem várta az oroszokkal vívott óriási küzdelmének a végét, amikor egy nagyobbszabásu törvénykezési reformhoz fogott, amelynek a csiráit még az 1890. évi alkotmánytörvényekben találjuk ugyan, de amelynek a megvalósítása csak két évvel ezelőtt kezdődött. E nagyobbszabásu törvénykezési reformból bennünket — ez alkalommal — csupán a büntetőtörvénykezés reformja érdekel. Talán nem lesz érdektelen, ha az uj btk. ismertetése előtt rövid visszapillantást vetünk a japán büntetőjog történeti fejlődésére.1) A legrégibb időkben két nagy fogház volt Japánban : az északi és a déli. Az előbbiben azon életfogytiglanra itélt bűntetteseket tartották, akik sohasem nyerhettek kegyelmet; a déli fogházban pedig azon foglyokat őrizték, akik idővel kegyelmet kaphattak. Az északi fogház férfi és női lakói egymás között szabadon házasodhattak s gyermekeiket 8—9 éves korukban eladhatták. A régi japán büntetőjog különbséget tett a nemes és nem nemes bűntettesek között. Az előbbi esetben a bűnös fölött a nemesek gyülekezete itélt. A bűncselekményeket a legrégibb törvénykönyvek 2) három csoportba osztották. Az első csoportba az enyhe, a másodikba a súlyosabb, a harmadikba pedig a legsúlyosabb bűncselekmények tartoztak. Az első esetben csupán a tettest büntették; a másodikban a tettest barmadizi rokonságával együtt száműzték; végül a harmadik esetben a tettest hatodizigleni rokonságával együtt küldték száműzetésbe. Ezenkívül a bűntetteseket bünbánatnak is alávetették s vagyonukat, mint amelyhez szenny tapadt, megsemmisítették. A középkor első felében kezdték alkalmazni a halálbüntetést és a testi büntetéseket. Ez utóbbiak között találjuk a tetovirozást, a botbüntetést, a kezek és a lábak levágását, a száműzetést és a degradácziót. !) L. a Német Keletázsiai társaság és a Royal Asiatic Society évkönyveit, amelyekben igen érdekes adatokat találunk a régi japán büntetőjogra vonatkozólag. J) A Tajhoricsu- (VI. század) és az ito-íéle törvénykönyv (VIII. század).