Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 3. szám - Dr Raffay Ferencz: A magyar magánjog kézikönyve. [Könyvismertetés]

3. sz. Magyar Jogász-Ujság 59 jól választotta meg és azt az egyedül helyes uton óhajtotta elérni. Ez a czél az élő magánjog szabályainak világos, hü, vonzó és megbízható összefoglalása ; az ut pedig első sorban a birói gyakorlat eredményeinek leszűrése volt. A jog a gyakorlatban él és érvényesül, a magas czél elérésére tehát szerző a legbiztosabb utat választotta s e részben valóban feltűnő, hogy az utolsó negyven évben, amióta a magyar magánjog kialakult s mióta több magánjogi müvet Írtak, nem honorálták kellően azt az eszmét, hogy nem ugy kell megírni a magyar magánjogot, hogy idegen törvények, kivált pedig a pandektairodalom csonka gyökér nélküli kivonatát adja a mü — mint ezt Zlinszkyről találóan kiemelte Schwarcz — hanem magánjogunk élő forrásához : a judikaturához kell fordulni és csak azt kell és szabad magyar magánjogi szabálynak tanítani, aminek a hazai talajban gyökere van. De ne forogjon fenn e részben tévedés és ne gondolja senki, hogy a judikatura alázatos imádata mellett emelek szót. A világért sem; mert nagyon jól tudom, hogy mennyire élünk idegen eszmékből, ezek mennyire vertek gyökeret nálunk és senki nálam jobban nem értékelheti az idegen eszmék termékenyítő hatását és az alapos elméletnek jogszerűségét és pedig ez utóbbit annyival inkább, mert én azzal a nagy magyar jogászszal tartok, aki szerencsésen fejtette ki, hogy a teoretikus és praktikus tevékenység között nincs lényeges különbség, mert a jó gyakorlat nem egyéb, mint a jó elmélet és a legbüszkébb, a legrátartósabb praktikusnak is el kell ismernie, hogy tud valamit, hogy tehát neki is van elmélete. És ép ez a szempont is hozzájárul ahhoz, hogy Raífay müvét nagyra becsüljük. Nem imádja vakon a judikaturát, rámutat ennek fájós sebeire és jelentőségének megfelelően tiszteli az elméletet is. Éu ugyan a mü némely helyén az elméletnek még nagyobb kimélyitését tartom szükségesnek, mint aminővel szerzőnk müvében találkozunk, de készségesen elismerem a műnek abban is álló jelentőségét, hogy az ujabb jogi irodalom termékeit igazán mélyrehatóan feldolgozza. Már az első kiadás tekintetében is kiemelték, hogy az irodalmat lelkiismeretesen értékesiti. Ez a kiadás a régibb irodalomnak még ma is becses termékeit s ezek között első sorban a nagy Frankot, továbbá az ujabb irodalmat még mélyebben asszimilálja, mint azt az első kiadásnál tette. Hazánk legnagyobb magyar jogászának : Grossschmid (Zsögödj-nek összes —nehezen emészthető — iratai mellett igen lelkiismeretesen beledolgozta a szerző ebbe a kiadásba első sorban a „Magyar Jogi Lexikon" öt kötetének becses magánjogi anyagát, továbbá Schwarcz és Katona összegyűjtött dolgozatait, Jancsó minden munkáját, a Fodor-féle magánjog ujabb köteteit, a magyar polgári törvénykönyv tervezetét és indokolását, végül az egész monografikus és szaklapbeli irodalmat. íme a kifejtett széleskörű és nagy fáradsággal járó működés kerete, amely a két kiadás összehasonlításából felmerült különbözetet tünteti fel. A második kiadásban 68 monográfiát és 171 czikket dolgozott fel a szerző. Ez maga is kommentár, mely a szerző alapos és gondos működését a leghangosabban dicséri. Ugyanis rendkívül fontos a szakirodalomnak ilyen belterjes értékesítése különösen azért, mert ez az ut a legbiztosabban vezet ahhoz, hogy a mindennapi jogélet felszívja magába a monografikus irodalom kincseit s hogy ilyképen megtermékenyüljön, elméleti tudásban erősbödjék, elvi alapokon épüljön fel és egységessé váljék a judikatura : vagyis végeredményében a tudomány alapján fejlődjék az élő magyar magánjog. Végül igen nagy előnye a műnek a tiszta, átlátszó fendszer és a világos szerkezet, amelyben az elméleti rejtegetések és a széleskörű, legújabb napjainkig terjedő judikatura hiven érvényesülnek. A szerkezetnek, a nyelvnek világossága é3 nemes egyszerűsége amellett bizonvit, hogy a szerző világosan lát és gondolkozik. Mint minden emberi alkotásnak, ugy a szóban forgó műnek is megvannak a maga fogyatkozásai, de ha igaz, aminthogy igaz, hogy valamely műnek értékét nem a fogyatkozásoktól való mentessége, hanem előnyeinek száma és jelentősége adja meg, ugy Raffay kiválóan értékes munkát végezett, miért is lelkiismeretes, fáradalmas, tudományos működése eredményét: magyar magánjoga második kiadását melegen ajánlom a magyar jogászvilág figyelmébe. Z)r. Staud Lajos, tár. közigazgatási birú. — Iparjogi Szemle. Egy ily czimü havi folyóirat első száma fekszik elöltünk, amely az ipar és a kereskedelem eszmei javainak, az üzleti tisztességnek, a találmányi-minta-védjegyoltalomnak, irodalmi és művészeti szerzői jognak stb. szolgálatát tűzte ki programmul. A jogéletnek ezen ágában — bár a modern életviszonyok közepette jelentőségben folyton növekszik — a törvényhozás és a jogszolgáltatás messze elmaradt a gyakorlati élet igényei mögött. A „Magyar Iparjogvédelmi Egyesület" az uj folyóirat kiadója — felelős szerkesztője Fazekas Oszkár dr., az egyesület titkárja, — az „Iparjogi Szemle" utján az érdekelt széles köröket kívánja első sorban tájékoztatni, amelyek eddig saját érdekeltségüket sem ismerték. As első szám ugy tetszetős külsejével, mint tartalmának változatosságával igen kedvező benyomást kelt. E számban Ranschburg Viktor, Bach Frigyes dr., Fazekas Oszkár dr., Radványi Vilmos dr. irtak igen érdekes és aktuális czikkeket. Az önálló czikkeken kivül számos állandó rovat változatos közleményei teszik a lapot minden intelligens ember számára szórakoztató és tanulságos olvasmánynyá. A lapot az egyesület tagjai tagilletmény czimén kapják. Előfizetési dija 16 korona. — Magyar jogászegylet! értekezések. Dr. Salgó Jakab : Milyen intézkedések szükségesek a csökkent beszámitásu és iszákos egyénekkel szemben ? Dr. Weisz Ödön, dl. Csülagh Gyula és Zsitvay Leó felszólalásaival. Budapest, 1905. 50 fill. Dr. Gábor Béla: A dactyloscopia rendszere. Dr. Vámbéry Rusztem, Zsitvay Leó és Rudnay Béla felszólalásaival. Budapesten, 1906. 50 fillér. A szerkesztőség postája. Dr. K. M. urnák Eorpona. Hozzánk intézett kérdésére válaszolva utalunk a következő törvényhelyekre „Az 1855. deczember 15-én kelt telekkönyvi rendtartás 121. §-a következőleg rendelkezik: „A. törvényszékeknél a telekkönyvi kérvények Írásban nyújtandók be. Az egyes bíróságoknál azok szóval is jegyzőkönybe adathatnak." Egybevetendő ez a te'ekkönyvi rendtartás 84. §-ával, mely ugy szól, hogy: „Bekebelezések alapjául szolgálhatnak a következő közokiratok: a) közhatóságok és jogosított jegyzők által jogügyletekről felvett hivatalos iratok, ha ezek a bekebelezés végett a magánokiratokra nézve kiszabott belső kellékekkel ellátvák." Az emiitett „belső kellékeket" a tkv. rendtartás 81. §-a a—d) pontjai tartalmazzák. Amint a fentiekből kitűnik, a bekebelezés törvényesen rendeltetik el akkor, ha a kérdezett szerződés, kötelezvény, törlési engedély stb. szövege a jegyzőkönyvben benfoglaltatik, mert akkor a járásbiró által felvett jegyzőkönyv oly közokiratot képez, amelynek alapján a telekkönyvi hatóság a bekebelezést, illetve törlést törvényesen elrendelheti. Ha azonban a jegyzőkönyv a telekkönyvi rendtartás 81. §-ának nem megfelelő, akkor a bekebelezés, előjegyzés, vagy törlés érvénytelen és megtámadható. IRODALOM. A) Folyóiratok. Zeitschrift für vergleichende Rechtswissenschaft. 18. Bd. Kapras, Das Pfanírecht im altbohmischen Landrcchte (Forte.). Cohn, Der Wucher im Talmud, seine Theorie und ibre Entwickluog. Kohler, Milchveiwandtachaft bei den Etruskern.