Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 2. szám - A kodifikáczióban követendő sorrend

V. évfolyam. Budapest, 1906. január 15. 2. szám. MAGYAR JOGÁSZ-UJSÁG A JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYOK MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ FÉLHAVI FOLYÓIRAT. X A kodifikáczióban követendő sorrend. Mi előbbre való, az anyagi magánjognak, vagy az alaki jognak, a bírósági eljárásnak a kodifikálása ? Sokszor hallott és megvitatott, de — legalább tudtommal — alaposan nem tárgyalt kérdés. Az alaki jog elsőbbségének szószólói rövidesen azzal szoktak argumentálni, hogy : mindenek előtt jól szervezett bíróságokra és az igazság felderítésére alkalmas eljárási jogszabályokra van szükségünk. Ezekkel azután még sokáig ellehetünk egészében és rendszeresen kodifikált anyagi jog nélkül, amint elvoltunk a nélkül évszázadokon át. Akik pedig az anyagi magánjog prioritását védik, csupán e jog szabályainak kimerítő voltától és határozott formulázásától várják jogéletünk konszolidáczióját, amely szerintök akkor is be fog következni, ha a törvénykezési eljárás egyelőre alapos változáson nem megy át. Teljesen objektíve pedig és elfogultság nélkül, valamint kissé közelebbről tekintvén a kérdést, ez a következőképen áll: Azok a szabályok, amelyek a családi és társadalmi életet rendezik, amelyek az egyéni szabadságot biztosítják, amelyek a gazdasági fejlődés előmozdítására czéloznak, szóval, a melyek a társadalmi együttlétet lehetővé teszik és az államképzés és az államfentartás nélkülözhetetlen előfeltételei — mindezek a szabályok az anyagi jognak a tárgyai. Az alaki jog ellenben azokat a szabályokat állítja föl, amelyek szerint az anyagi jog uralma biztositható ; módját nyújtja annak, hogy az anyagi jog szabályainak gyakorlati alkalmazása az államhatalom segélyével, szükség esetén kényszereszközök alkalmazásával is biztosittassék. Az alaki jognak tehát valójában nincs önczélja, az csak arra szükséges eszköz, hogy az anyagi jog uralma megalapittassék és — tonább menve — hogy az anyagi jog czéljai megvalósuljanak. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az anyagi jog szabályai nem csak bírósági eljárás utján, tehát nem csak az alaki jogszabályok alkalmazásával, hanem ezektől függetlenül is, a bíróságok közbenjárásának igénybe vétele nélkül is akarnak érvényesülni. Tehát: az anyagi jog a jogélet és a jogalkalmazás terén mint önczélu és függetlenül érvényesülő minden tekintetben rangelsőséggel bír; amiből önként folyik, hogy amikor azt a kérdést kell eldönteni, hogy ezt a jogot-e, vagy az eljárási szabályokat kell előbb kodifikálni, a kérdést az anyagi jog javára kell eldönteni ; annál inkább, mivel az eljárás nem egy részének szabályozásánál tudni kell, hogy az anyagi jog az illető jogintézmények tekintetében minő álláspontot foglal el, sőt tudni kell azt is, hogy a jogintézmény részleteit miként szabályozta. Gondoljunk a házassági jogra, a birtokvédelemre, a bérletre stb. és illetőleg az azokból kiinduló házassági, sommás visszahelyező és lakbérleti eljárásra. A természetszerű sorrend megfordítása azzal a visszás következménynyel jár, hogy az anyagi jog némely szabályait a törvény egyéb részeivel való szerves összefüggés nélkül az alaki jogba kell felvenni. Példa erre: a telekkönyvi rendtartás, a mely számos anyagi jogszabályt tartalmaz; a végrehajtási törvénynek a bérletből és haszonbérletből folyó, a törvényes zálogjogra, a perrendtartásnak a holttányilvánitásra vonatkozó szabályai. Ezekkel szemben az ellenkező vélemény védelmére az szól: hogy az anyagi jog az elvek és irányok jogtörténeti megállapodása után a birói gyakorlat utján kodifikáczió nélkül is képződik és fejlődik, mig ugyanezt az alaki jogról nem lehet mondani. Az állam tehát ellehet évszázadokig az anyagi jog kodifikálása nélkül, ellenben a törvénykezési eljárást, a jogszolgáltatás módját okvetlenül a törvény erejével kell szabályoznia. Példákat pedig ugy az egyik, mint a másik vélemény mellett lehet felhozni. Hogy Magyarország határain tul ne menjünk : az 1840 : XV. t.-czikk az első helyet adta az anyagi váltójognak és csak ezután — igaz, hogy közvetlenül rá — szabályozta a váltóeljárást. Az 1876 : XXVII. t.-czikkben a váltójog ujabban kodiűkáltatván, a 118. §-ban az igazságügyminiszter felhatalmazást nyert, hogy a váltóügyekben követendő eljárást rendeletileg azután állapítsa meg. A csődjog egy törvényben van szabályozva, de ugy, hogy az „anyagi intézkedések" a ,,csődeljárást" megelőzik. A bűnvádi perrendtartás pedig tizen-