Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 1. szám - Grumus merdae

1. sz. Magyar Jogász-Ujság 17 A baj az, hogy a Tervezet kétféle cselekvőképességet : szerzödőképességet és vétségképességet és háromféle cselekményeket : ügyletet, tiltott cselekményeket és törvényes kötelmeket fakasztó emberi tényeket ismer. Iey kimaradt azon összes cselekmények alanyi előfeltételeinek szabályozása, melyek mint a negativ interessé, a jogos védelem, az önsegély stb. tény alapjai, nem is magánjogilag tiltottak. A negativ interessé tényalapjainak beszámithatóságát az előadó a korlátolt szerződesképességben, de legalább is vétségképességben kívánta megállapíthatni. Ezután a negativ interessének az 1143. §-ban foglalt definiczióját támadta, mert az a hatálytalansággal é? az ügylet felbontásával nem coordinált fogilmakat tesz a kárfogalom alkatelemeivé és mert a hatálytalanság több értelmű és homályos fogalom. Majd a negativ interessé egyes tényalapjait és annak joghatását tette kritika tárgyává. — A berlini jogászegyletben dr. Delius törvényszéki bíró a „Nemzetközi jogsegély reformjáról, különösen a kiadatási eljárásban" czimen tartott előadást. Az előadó rámutal ott azon körülményre, hogy a polgári törvénykezésben az 1896. évi hágai egyezség meg számos hézagot hagyott hátra. Anglia, Törökország, Szerbia ezen szerződésen kivül állanak s igy ezt még az egyes államokkal kötendő nemzetközi szerződésekkel ki kellene egésziteni. A polgári perben a mostani nemzetközi jogsegély körülmenyes és időtrabló útját a folyton fokozódó forgalom érdekében meg kell rövidíteni. A kézbesítéseket a belföldi bíróság közvetlenül eszközölhetné a külföldi feleknek. A külföldi tanuhallgatással legczélszerübben a perbíróság a német konsult bizhatná meg s ez, ha maga nein tehetne eleget a megkeresésnek, szükség esetén (ismét közvetlenül) megkeresné akülfölii hatóságot jogsegély nyújtása iránt. A nemzetközi jogsegélyt egy erre vonatkozó hivatalos kézikönyv kiadása megkönnyítené. A polgári perben hozott ítéletek végrehajtását minden kulturállamnak különösen kellene foganatosítani, mig most csak kevés állam teszi ezt. Büntető ügyekben szintén nagyobb mérvben kellene jogsegélyt szolgáltatni, mint eddig, uj államszerződések alapján. Általánosan be kellene hozni, hogy a bűntettesedet a határon át is lehessen üldözni, amint az már Ausztriával szemben meg van állapítva. A kiadatás alapelveit szintén szabályozni és ezen kiadatási törvény alapján azt nemzetközi szerződésekkel egységesen ki kellene fejleszteni; de főleg minden súlyos bűntettnél a — politikai kivételével — kiadatást követelni és azt engedélyezni A most érvényben levő elv, hogy t. i. a kiadott bűnöst csak oly bűntett miatt szabad felelősségre vonni, amely miatt kiszolgáltatták, teljesen jogosulatlan. A kiadatási eljárást is egyszerűbbé kell tenni s a letartóztatottnak megengedni, hogy azon önkéntes nyilatkozata által, hogy a kiadatás ellen nincs kifogása, az eljárás és fogsága rövidebb tartamát kieszközölhesse. — A lipcsei jogászegyletben dr. Mittelstüdt ügyvéd tartott legutóbb előadást ily czimen : „Tudományos és személyi érdekek a szerzői jogban." A szerzői jog — előadó szerint — eredetileg csak az ipart védte, a középkori privilégiumok főkép a nyomdászt oltalmazták. A IS. század derekán állott elő a tulajdonképeni szerzői jog fogalma, midőn visszamentek a szerző személyére. Az elmélet jelenleg lényegében három rendszert különböztet meg : A szellemi javak jogának rendszerét, a személyiség védelmének rendszerét és a harmadikat, amely a kettőt egymástól elválasztja. A német 1901-i uj törvény rendszere az 1870-ik évi torvény rendszerét követi; nem választja el a dolog gazdasági és személyi oldalát. Előtérbe állítja ugyan a gazdasági védelmet, azonban a szerző személyi érdekeit is igyekszik védeni. De mindkét iránvbnn vannak hiányai, gazdasági szemDontból sajnálatos, hogy a kiadók ipari vállalkozásai (katalógusok, árjegyzékek stb.) továbbá a kéziratoknál az editio princeps nincs, vagy legalább is nem minden esetben van védve : személyi oldaláról tekintve különösen a változatlan reprodukczióra vonatkozó jog szabályozása czélszerütlen. Zenei és szini előadásoknál a változtatások elkerülhetetlenek. Másrészt a változtatások megtiltása gyakran illuzoriussá lesz azáltal, hogy a kiadó | a módosítás jogát szerződésileg kiköti magának. Az éri vényben levő jog tökéletlenségeit előadó arra vezeti vissza, hogy a szerzői jog két oldala egy és ugyanazon rendszer szerinti elbánásban részesül. A gazdasági és a személyi érdekek külön-külön bánásmódot igényelnek a védett érdekek terjedelme, az oltalmazott jogosítványok és az átruházás tekintetében. A gazdasági oltalom (de nem a személyi) kiterjesztendő volna oly müvekre, a melyeknek nincs individuális tartalma; a változatlan közlés jogát elidegenithetetlennek kellene kimondani és megszegését hasonlóan, mint bármely más sértést büntetni ; tartalmilag ugy kellene szövegezni, hogy tilos oly változtatás, amely a szerző becsületét és tekintélyét sérti, vasiy reá nézve egyéb személyes hátránynyal van. A vita folyamán dr. Mitteis tanár, titkos tanácsos a szerzői jognak két törvénybe való felosztását, továbbá annak korlátozását a változatlan közlés tekintetében, megfontolandó dolognak tartja. — A bécsi jogászegyletben az ártatlanul elitéltek kártalanításáról szóló osztrák tervezet felett e hó 13-án kezdődött meg a vita dr. Löjfler Sándor egyetemi tanár előadásával. A bevezetésben az előadó nagy vonásokban vázolta az ártatlanul elitéltek kártalanításának ! történetét a törvényhozásban és az irodalomban és aztán azon kérdés vitatására tért át, vájjon a kártalanitási l kötelezettség jogi igényen, vagy csak méltányosságon | alapszik-e. Löffler tanár azon az állásponton van, hogy itt jogos igényről van szó, ellentétben a tervezet indokaival, j amelyek „szigorúan véve jogi kötelességét nem, csak az I összesség erkölcsi kötelességét" ismerik el és kimondják, | hogy az egyénnek feláldozása a büntető igazságszolgál| tatás czéljai kedvéért „az államot és társadalmat legalább is nagylelkűségre kötelezi;" -z indokolás csak félig mentegeti ezzel az államot azért, hogy az csak addig óhajt méltényos, erkölcsös és nagylelkű lemii, a mig ezeket a szép erényeket nagyobb pénzáldozat nélkül gyakorolhatja. Ámde a jogosságot az állam a költségességre való hivatkozással nem tagadhatja meg. A kártalanítási kötelezettség elméleti alapját Löffler tanár a következő tételben találja, melyet a modern jogfelfogás követelményeként bátran fel lehet állítani: Ha valaki saját érdesében oly cselekményt követ el, amelyről tudja, hogy az esetleg más jogkörébe kárt okozólag ütközik, akkor saját veszélyére cselekszik. Ha ez a tétel helyes, akkor kártérítéssel tartozik az állam, mely a gyanúsítottal mint bűnössel bánik, kitéve magát annak, hogy ártatlan az s hogy objektív igazságtalanságot követ el. Az állam eddig rendesen kivonta magát a kártérítési kötelezettség alól; nem ugyan azokban az esetekben, amelyekben a tulajdont korlátozta, vagy ahol a megkárosítás befolyásos szocziális csoportokat ért, mint például a kisajátításnál. A jogászi karnak szép, ideális feladata, hogy ily jogot azon szerencsétleneknek is kivívjon, kik elsősorban riem vagyonúkban, hanem becsületük és szabadságukban károsittattak és akik nem tömörülhetnek ily szocziális hatalmi csoporttá. Az ártatlanul elitéltek igényének alapja eddig a tudomány és a törvényhozás szerint, ártatlanság volt, ezzel szemben a Tervezet nemcsak azt követeli meg, hogy az elítéltet anyagi, hanem perbeli igazságtalanság is érte légyen. Azt, hogy ez a perbeli igazságtalanság elkövettetett-e, ex post kell vizsgálni. Ámde egy-egy perbeli intézkedés jogosságát csak ex tunc lehet megítélni; ezért a Tervezetben javasolt törvény már ez okból is illuzoriussá tenne minden kártérítési igényt. Nem szabad, hogy a büntető biró felmentő ítélete a kártérítési pernek prejudikáljon, mert az előbbi a bizonyítékok egészen más mérlegelésén alapul ; másfelől a bíróság habozó lenne elhatározásában s egy marasztaló ítélethez nem kívánna oly nagy valószínűséget. Ez oly ár volna, amelylyel az ártatlanul elitéltek kártalanítása