Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 4. szám - Hivatás és bűntett [2. r.]

^4 Magyar JogÉisz-Ujsag IV. évf. czikk 1. §-ával, a mely szerint bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint a melyet arra elkövetése előtt a törvény megállapitott! Mert ha volna is oly tételes törvényünk, mely kimondaná, hogy a szóban forgó tényálladék politikai vétségnek tekintendő s olyan, mely általánosságban kimondaná, hogy politikai vétségnek büntetése fogház, de van e olyan, mely a szóban forgó tényálladék büntetését, annak minimumát és maximumát megállapítaná? Mert büntetőtörvénykönyvünk az 1848. évi III. törvényczikk 32. és 35. szakaszaiban konstituált tényálladékra sem büntetési nemet, sem büntetési tételeket kifejezetten meg nem állapított! A miként tehát a büntetőtörvénykönyv 1. §-a értelmében, vétségnek — tehát politikai vétségnek is — csak azt lehet tekinteni, amelyet a törvény annak nyilvánít, ép ugy büntetésként nemben és mértékben csak olyat és azt lehet kiróni, — a büntetötörvénykönyv emiitett szakaszának 2. kikezdése értelmében, — amelyet arra a törvény megállapitott. Már pedig nem vitás lévén az, hogy az 1848. évi III. törvényczikk, de az 1878- évi V. törvényczikk sem állapított meg a szóban forgó cselekményre büntetési nemet és mértéket, kétségtelen, hogy ilyen a fenti okokból ki sem róható. „Nulle peine ne peut étre établie ni appliqueé qu'en vertu de la loi", mondja a belga alkotmánynak 9. §-a. Ezen alkotmányjogi alapelv a felvetett kérdés megoldásának mikéntjét is vitán kivül helyezi. JOGÉLET. Hivatás és bűntett. Mindenek előtt azorban vessünk egy pillantást a 4. Közszolgálatban álló, valamint a szabad hivatást folytató egyenek kriminalitására. A büntetett egyének csekély száma abban a kedvező gazdasági helyzetben találja magyarázatát, mely az idetartozókat megvédi a szükség ellen. Itt mindenek előtt a kifejlett erkölcsi érzék játszik fontos szerepet. Csalás (0 95) és sikkasztás (0.77), mint az antiszocziális szellemi munka kifolyása sokkal gyakoribb, mint a kézi ügyességet leltételező lopás (0.27). A kriminalitás legmagasabb számait ebben a hivatásban az uzsoránál (10Í ) és a szemérem elleni deliktumoknál (1'45) találjuk. Az uzsorát előmozdítja az a körülmény, hogy az idetartozó egyének az uzsorához szükséges tőkével rendelkeznek, a szemérem elleni deliktumok gyakorisága pedig az ezen társadalmi osztályokban gyakran észlelhető degenerácziónak és a késői házasságoknak a kifolyása. Jelentőséggel biró, speciális észleletek a következő foglalkozási ágakra vonatkozólag állnak rendelkezésünkre: 5. Fémmunkások. Az idetartozó egyénekre nézve tipikus deliktum a betöréses lopás, melyet nemcsak lakatosok és kovácsok, hanem a finomabb munkások, mekhanikusok, órások és aranyművesek is elkövetnek. Ezen állításunkat bárki könnyen ellenőrizheti, ha bizonyos ideig figyelemmel kiséri a napilapok törvényszéki és rendőri rovatait. A nagyobb jelentőségű lopások miatt elitéltek jelentékeny száma a fémmunkásokhoz tartozik. A bűnügyi statisztika ismételten utal a lakatosipar és betöréses lopás közötti összefüggésre, anélkül azonban, hogy erre vonatkozólag számbeli adatokat szolgáltatna. Egy német kriminalista a következő adatokat közli: 1 év alatt Berlinben 223 egyént tartóztattak le betörés miatt; ezek közül 215 férfiú, 1 nő (kéjnő) és 7 gyermek volt. A 215 férfiú közül 4 kereskedő, 5 zenész és írnok, 7 kocsis, 9 pinczér, 22 háziszolga, 83 mesterember és 85 munkás volt. A fenti számoknál feltűnő, milyen csekély a nők és gyermekek, valamint a szellemi munkát végző egyének (kereskedők, zenészek és írnokok) száma. A betörés jelentékeny mérvű testi erőt és ügyességet tételez föl. A 223 letartóztatott közül 206 kézzel dolgozó munkás volt. A kocsisok és háziszolgák által elkövetett betörések abból a körülményből magyarázhatók meg, hogy az illetők hivatásukból kifolyólag alaposan ismerték gazdáik lakását és szokásait. A pinczérek — mint arra még rátérünk — a büntettek minden kategóriájában nagy számmal vannak képviselve. A 85 munkás viszonyait bajos részletesen elemezni, mert a kihallgatás alkalmával a foglalkozás nélküli csavargó is rendszerint munkásnak vallja magát. Több figyelmet érdemel a 83 mesterember. Ezek között ugyanis 34 fémmunkás és 18 famunkás, vagyis 52 olyan egyén volt, aki hivatásszerűen azoknak az anyagoknak a megmunkálásával foglalkozik, amelyekkel a betörés alkalmával bánni kell tudni. És ebben a betörés mint a hivatásszerű foglalkozási ág teknikájának kinövése nyilvánul. Az a tapasztalat, hogy a mesteremberből lett betörő a betörésnél értékesiti a hivatásában szerzett ismereteket, vagyis, hogy például az asztalos az ajtóbetétet vágja ki, a lakatos ellenben a zárt igyekszik felfeszíteni, a tettes személyének kinyomozásánál gyakran igen fontos útmutatást nyújt. Ez a körülmény magyarázza meg azt is, hogy a kerékpártolvajok jelentékeny része fémmunkás. Teknikai ismereteik ugyanis képessé teszik őket arra, hogy a lopott kerékpárokat szétszedjék és a különböző lopások alkalmával birtokukba került alkatrészekből uj gépeket állítsanak össze, ugy hogy a tulajdonos nem képes többé az ellopott kerékpárt felismerni. A fémmunkások egy további speczialitása a betörőszerszámok készítése. Nagyon könnyen szerezhetik meg az ehhez szükséges szerszámokat és már az a körülmény, hogy könnyű szerrel jutnak betörőszerszámok birtokába, egymagában is módot és alkalmat nyújt nekik betörések elkövetésére. Gyakran azonban a hivatásos foglalkozás kinövései csak a betörő szerszámoknak mások részére való előállításában nyilvánulnak meg, akik — bármenynyire ügyesek is máskülönben a betörések elkövetésében — nem rendelkeznek a kellő képességgel arra, hogy a betöréshez szükséges kitűnő szerszámokat maguk állítsák elő.