Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 2. szám - Hammurabi törvényei

1i. HZ. Magyar Jogász-Ujság 51 lekmények között. Elég, ha azokra a feleletekre utalunk, amelyeket az esküdtek a testi sértés eseteiben a feltett kérdésre adni szoktak, ha a sértés véletlenül halált okozott. „Vétkes — igy szól a stereotip felelet — a nélkül, hogy halál okozását szándékolta volna". A jogi kazuisztikában és terminológiában járatlan esküdtek ezzel nyilvánvalóan azt kívánják kifejezésre juttatni, hogy a halálos kimenetelért a vétkest nem ttrheli a felelősség. ATem képzelhetik el, nem tudják megértem', hogy ezekben az esetekben a törvény nem kívánja az előre megfontolt szándékosság, sőt még a gondatlanság fenforgását sem. A mikor tehát feleletükben tagadják a szándékosságot, ezt abban a — sajnos hiu — reményben teszik, hogy a bíróság a tettest csak azokért az eredményekért (megcsonkítás, megsebesités stb.) fogja megbüntetni, amelyeket cselekményével elérni akart. A lopásra vontkozó kérdéseknél az esküdtek már tudatosan kerülik meg a törvényt az ilyen feleletekkel: „Vétkes, de csak 300 rubelnyi értéken aluli tárgy ellopásában", akkor, a mikor nyilvánvaló, hogy az ellopott tárgy értéke a 300 rubelt jóval meghaladja. Ugyanez az eset igen gyakran fordul elő akkor is, a mikor csalással vádolt egyén áll az esküdtek előtt. Mihelyt sem az egyén, sem a társadalom nem érzi szükségét valamely véletlen kár megtorlásának, a törvényhozónak semmi oka sem lehet arra, hogy elavult büntetési tételeket vegyen föl a törvénybe ; elmúlt az az idő, a mikor tárgyakat büntettek, ideje volna már annak is, hogy a tiszta véletlenért való felelősséget is megszüntessék. Vannak természetesen olyan esetek is, a mikor a vétkes a halált okozó testi sértés elkövetésénél ezt a komplikácziót előre láthatta. Ilyen esetekben két büntetendő cselekmény forog fenn : a testi sértés és a gondatlanságból okozott emberölés. Az érvényben levő büntetőtörvénykönyvnek a testi sértésekre és csonkításokra vonatkozó intézkedései nagyon zavarosak, a tudomány és gyakorlat által rég túlhaladottak. Ezek az intézkedések abból eredtek, hogy a szándékot osztályozták. A régi tan megkülönböztette a közvetlen és közvetett szándékot; a most érvényben levő orosz büntetőtörvény 1489. és 1490. § ai ezt a megkülönböztetést tükrözik vissza. Az uj büntetőtörvénykönyv a szándék mindennemű osztályozását mellőzte és a testi sértések rendszerét egységessé tette; sajnos azonban, hogy a tiszta véletlenért, a később beálló körülményekért való felelősség objektív elvét megtartotta. Még szerencsétlenebbnek mondható az az intézkedés, hogy az uj büntetőtörvénykönyv is azt az álláspontot foglalja el, hogy lopás esetében a lopott tárgy értéke, csalás esetében pedig az okozott kár nagysága minősítő körülményt képez. Az uj büntetőtörvénykönyv eredeti tervezetében a lopott tárgy értéke, mint a lopást minősítő körülmény nem fordult elő. A hozzá fűzött magyarázatok a megczáfolhatlan tények egész sorozatával bizonyítják, mily czélszerü azokat a minősítő körülményeket, amelyeknek eredete véletlen, önkényes, a törvényből kiküszöbölni. Mindazonáltal ezt a minősítő körülményt, amelyet már az 1810. évi „Code pénal" is mellőzött és amelyet ma már minden modern törvényhozás kiküszöbölt, — az orosz törvénykönyv végleges szövegébe ujolag felvették. Kétségtelen, hogy sok esetben a tolvaj a lopás elkövetése előtt figyelembe veszi az ellopni szándékolt tárgy értékét. De nem ritka az az eset sem, a hol ez a tudat nincsen meg. A tolvaj bundát lop, melyet 100 rubelre értékelt. Később kiderül, hogy a bunda 1000 rubelt ér. Helyes-e, hogy a tolvaj ezért tetemesen súlyosabb büntetést szenvedjen? Vagy talán gondatlanság miatt büntesse a bíróság ezt a tolvajt, mert a bunda értékét „előre láthatta, vagy előre kellett volna látnia" ? Az uj orosz büntetőtörvénykönyv tehát sok esetben megtartja a felelősséget (büntetőjogi felelősséget) a véletlenért. Nem csodálkozhatunk tehát azon sem, hogy a gondatlanságból okozott cselekmények is maradandó haj'ékot nyertek az uj törvényben. —x. (Folytatjuk.) )^Haramurabl törvényei. A közelmúlt esztendőkben Szuffa vidékén eszközölt babilóniai ásatások az érdekes és magas színvonalon álló őstörvények egész gyűjteményét hozták napvilágra. Egy diorit sziklára vésve kerültek felszínre Hammurabi babilóniai király törvényei. Az akkori idők büntetőjogi, magán és i perjogi intézkedéseit szinte teljes számban találjuk fel bennük, a nélkül azonban, hogy ezeknek egymástól való külső elválasztásának még csak nyomaival is találkoznánk. Maga a törvény, bár az á lami jogszolgáltatás alapjain nyugszik, ismeri az egyéni megtorlást, sőt az u. n. „lynch" jogát is. Sürün fordulnak elő a visszatükröző („az apagyilkosnak keze vágassék le") és tálió (szemetszemért) büntetések is. Törvényeinek 229—231. §-aiban igen érdekesen és élénken domborodik ki azon rokonság, mely a tálio és kártérítés elveit egymáshoz fűzi : „ha bedől a rosszul épített ház s falai maguk alá temetnek egy rabszolgát, a gondatlan építőmester tartozik helyét egy másik rabszolgával pótolni" ; — „ha a ház fejének fia leli halálát a romok között, veszítse el az épitő is a maga fiát" — „ha a gazda maga is ott pusztul, vesszen az építész is." A büntetőjog nagy szigorát némileg egyensúlyozza ennek a jutalmazási joggal való összekapcsolása. Az ügyes építőmesternek a 228. §. meghatározott jutalmat szab meg. Ugyanígy az orvosnak, ki egy ügyes műtéttel szerzett érdemeket (215. §.), valamint a bátor hajósnak (234 §.). A halálbüntetések és csonkitások elég gyakoriak — börtönbüntetés nincs. A halálbüntetés nemei: máglya, karóba húzás és vizbefojtás. A büntetések határozottak és nem mérsékelhetők. Eltérés csak a csonkitások tekintetében van az elitéltek rangja szerint. A család legfőbb bírája — állami felügyelet mellett — az atya. Joga van a vétkes fiút családjából kitaszítani. Büntető hatalmát a törvény csak az első ballépés alkalmával korlátozza: „a fiu első bűnétől tarto! zik az atya eltekinteni, mégha ez különben a családból való kitaszitást vonná is maga után. „Tehát feltétlen hegyelem az első bűnért! Elég érdekesen a törvény ezen j parancsoló rendelkezése kiterjesztetik a hűtlen asszony | első házasságtörésérc is. Sőt miként a férj a bűnös asz-