Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 2. szám - A kir. ügyészségek tevékenysége 1903-ban

48 Magyar Jogasz-Ujsag IV. évf. között többé szó sem esett az egész dologról. A biró a férfi javára és pedig a következőként döntött: .Pennsyl­vania törvényei szerint vasárnap kötött szerződés telje­sítését nem lehet kikényszeríteni, mivel a vasárnap — a menyiben szerződésekről van szó — „dies non" ; a vasárnap kötött szerződés tehát csak ugy nyerhet jogér­vényt és válhatik kötelezővé, ha a felek legalább a szerző­dés fennállását valamely hétköznapon elismerték. Ezt felperes nem igazolta". A bécsi semmi tőszék e napokban döntött azon elvi jelentőségű kérdésben, hogy automobilbalese­tekre a büntető törvény 335. §-a, mely az élet biz­tonsága ellen elkövetett vétségről és kihágásról szól, avagy a törvény 337. §-a alkalmazandó-e, a mely ugyan­azon delíktumról szól ugyan, de ugy, ha azt „különösen veszélyes körülmények között" követték el, mely eset­ben természetesen sokkal súlyosabb büntetési tétel nyer alkalmazást. Mult év szeptemberében egy ut keresztezésé­nél Kolaric Teréz cselédleányt elgázolta a Razin Milos­law gépész által kormányzott gépkocsi. A bécsi törvény­szék bebizonyitottnak vette, hogy Razin kocsija az ut keresztezésen nagy sebességgel haladt, hogy Razin intő­jelet nem adott és mindezért a 337. §. alapján elitélte őt négy havi fogházbüntetésre. A védő azért támadta meg az Ítéletet, mert a „különösen veszélyes körülmé­nyek" egyáltalán nem forogtak fenn és mivel legrosz­szabb esetben is, csupán a 335. §. szerint minősülő, az élet biztonsága elleni kihágásról lehet szó. Ezzel szem­ben a vád arra utalt, hogy az automobil a maga ne­hézsége, sebessége és szerkezete miatt alkalmas arra, hogy „különösen veszélyes körülményeket" idézzen elő. Ez forgott fenn a jelen esetben, mivel a gépkocsit igen népes uton minden elővigyázat nélkül kormányozták. A semmitőszék Dr. Steinbach másodelnök elnöklése alatt a vád felfogását tette magáévá és helybenhagyta az elsöbirósági Ítéletet. A londoni felebbezési bíróság tengerészeti tanácsa élénk feltűnést keltő határozattal juttatta nemrégiben ismét érvényre az angol jogszolgáltatást annyira jellemző „equity" elvét. Jogvita támadt a Lancashire és a Jorkshire ten­gerhajózási társaságok között, hogy melyiküket terheli a felelősség egy harmadik társaság hajójának e 1­sülyedéseért. Tényállásként megállapítást nyert, hogy az L. társaság A) hajója, kormányosának vétkes mu­lasztásából neki ment a J. társaság R. hajójának. Ez a hajó az összeütközés folytán oly mérvű sérüléseket szenvedett, hogy menthetetlenül rohamosan sülyedni kezdett. Le­génysége a kapitánynyal együtt óriási nehézségek között, csónakok és mentőövek segélyével menekülhettek csak meg a fenyegető halálveszedelemből. Az ekként teljesen elhagyott B. hajóroncsot, mely teljesen a hullámok te­hetetlen játékszerévé vált, egy hirtelen támadt vihar nekisodorta a teljes gőzerővel közeledő C. hajónak. Iga­zolást nyert, hogy a C. hajó kormányosa az összeütkö­zést elkerülni a legmesszebbmenő óvatosság mellett sem tudta volna. Ez a hajó is rakományostól elsülyedt. A C. hajó tulajdonosa pert indított az L. társaság ellen. Alperes azzal védekezett, hogy az ő hajója a felperes hajójának sérülést nem okozott, tudatos vagy vétkes mu­lasztással elkövetett károsító cselekmény alkalmazottjait közvetlenül felperessel szemben nem terheli, ennélfogva a C. hajó elsülyedéseért felelősségre nem is vonható. A bíróság ennek daczára a megperelt L. társaság kártérítési kötelezettségét megállapította s a O hajó és rakománya teljes értékének megfizetésében elmarasz­talta. Indokolásában az Ítélet arra támaszkodik, hogy a causális nexus az A. hajó kormányosának vétkes mu­lasztása és a C. hajó elsülyesztése között fenforog, mert az alperesi alkalmazott károsító cselekménye idézte elő a B. hajó legénységének végszükségét, melyben éle­tök megmentése végett hajójukat elhagyni kényszerültek. A végszükségben elkövetett cselekményök folytán beállott, a C. hajónak okozott károsodás megtérítése alól ennél­fogva a B. hajó tulajdonosa közvetlenül menekül ugyan, de nem lehet a felelősség alól felmenteni azt, aki a végszükség beállását saját felelőssége tudatában elő­idézte. Ez a felelősség pedig joggal terjesztendő ki min­den később, ennek folytán bárhol és bármikor okozott kártevésre. D. J. A drezdai főtörvényszék döntése szerint a csőd­tömeg megvásárlójának az ismételadáskor nem szabad csődtömeg-végeladást hirdetnie. Az indoko­lás az ilyen hirdetést a tisztességtelen versenyről szóló törvény elleni kihágásnak minősiti, mivel az áruk a csődtömegkezelő által történt elidegenítés foly­tán megszűntek csődtömeget képezni. Az eladó már csak oly tárgyakat ad el, amelyek az ő, bárha csődtö­megből származó vagyonához tartoznak, a „csődtömeg­végeladás" hirdetése tehát ebben az esetben teljesen helytelen és jogellenes megjelölés, mert a „csődtömeg­végeladás* hirdetésének csak az lehet a jelentése, hogy a csődtömeggondnok eszközöl végeladást. A „csődtö meg" végeladásának hirdetése alkalmas arra, hogy va­lamelyes különösen kedvező kínálatnak a látszatát keltse fel, mivel a közönség nagy része a csődtömeggondnok által eszközölt végeladásban különösen előnyös vételi alkalmat lát. Ha a tömeg megvásárlója plakátok és új­sághirdetések utján is kifejezetten „csődtömeg-végel­adást" hirdet, akkor ez már annyiban is törvényelle­nesség, amennyiben a közönség félrevezetésére alkalmas. De másfelől nem is szükséges az, hogy a közönség félrevezettessék, mert a törvénynek nem az a kizáróla­gos rendeltetése, hogy a közönséget, mint inkább, hogy a tisztességes kereskedőt védje meg; utóbbit azon hát­rányoktól, amelyek őt a vevők szerzésének társaitól al­kalmazott tisztességtelen nemei által érik. Egy bécsi izraelita kereskedő 1901-ben egy angol születésű anglikánus vallású' nővel Pozsonyban polgári házasságra lépett. Rövid idővel ezután a feleség a férjnek engedelme nélkül egy rendőrtanácsossal Svájczba utazott. A rendőrtanácsos ellen szöktetés miatt bün­tető eljárás indult meg. A bíróság előtt ezen utóbbi azzal védekezett, hogy ő nem férjes nőt szöktetett meg, mert a Magyarországban kötött házasság Ausztriá­ban a vallás különbözőségére való tekintettel nem bír érvénynyel. Az iratok ennek folytán a polgári bíró­sághoz küldettek át azon előzetes kérdés elbírálása

Next

/
Thumbnails
Contents