Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 2. szám - Hivatás és bűntett. [1. r.]

2. SÍ. Magyar Jogász-Ujság 41 foglalkozás mindegyikénél fel volt sorolva, milyen csalást és miképen lehet vele elkövetni. Az ujabb irók közül Baer is felemlíti „a bűnözési tendeneziák bámulatos és csodálatraméltó állandósígát az egyes foglalkozási ágakban " Stammler ezen jelenség magyarázatát a hivatásos foglalkozásnak az erkölcsi képzeletekre való befolyásában véli feltalálhatni. „Mások — úgymond — ama nézetei a megengedettről vagy a rosszról a nomád pásztornépnek, mely csak közös legelőket ismer, mint a parasztnak, akinek elhatárolt magántulajdona van, más erkölcsi nézetei vannak a nagykereskedőnek, a kisiparosnak, a fosztogató rablólovagaak." Tény az is, hogy a kriminalitás kezdete — amint az már beigazoltatott — összeesik a társadalmi önállóság kezdetével, ami az úgynevezett tanult foglalkozásoknál átlag a 19., a nem tanult foglalkozásoknál pedig a 18. életévben szokott bekövetkezni. Berlinben egy 189'J-ben megtartott ez irányú ankéten megállapították, hogy a plötzenseei fogházban letartóztatott fiatalkorú bűnösök 70%-a iskolaéveiben mint újságkihordó, kifutó, kuglizófiu, süteménykihordó stb volt alkalmazva. Igaz, hogy itt az illető hivatás kevésbé közvetlen hatása torog fenn. A fiatal ember, amikor kilép az életbe, a legkülönbözőbb szocziális befolyásoknak van kitéve, amelyeknek mindegyike a bűnözés forrásává fajulhat el. A gondos megfigyelő azonban már itt is megkülönböztetheti egyes foglalkozásoknak sajátos hatását. így például a reggeli süteményt tartalmazó zsákocskák ellopása a lakások ajtajáról, amely a nagyvárosok fiatalkorú bűntetteseinek tipikus kezdő deliktuma, kétségtelenül okozati összefüggésben áll a gyerekek kezdőfoglalkozásával, — a sütemények és újságok kihordásával — a mely őket már a korai órákban a lépcsőházakba vezeti, amikor ott még senki sem jár. Mily erősen gyökerezik a hivatásából eredő benyomás a bűntettes lelkében, arra nézve érdekes ujjmutatást nyújt a tetoválások megfigyelése, amelyek bizonyos szokásos bűntettesek tipikus ismertető jelének tekinthetők. Lacassagne 700 bűntettesnél 2400 tetoválást állapított meg, ezek közül 230 — tehát majdnem 10% — professzionális jellegű volt. Baer a plötzenseei fogházban letartóztatottaknál, különösen pékeknél, asztalosoknál, lakatosoknál, bőrmunkásoknál, mészárosoknál és cserépfedöknél ipari jelvényeket talált betetoválva. A bűntettesek gúnyneve is többnyire vonatkozásban áll az illetőnek korábbi foglalkozásával. A hivatás és bűntett közötti vonatkozásokat a magyar,* mint a német bűnügyi statisztika is állandóan figyelemmel kiséri. A hivatalos számlálólapok egyik rovata ugyanis a foglalkozás és hivatás feltüntetésére szolgál. Igaz, hogy a német bűnügyi statisztikához fűzött megjegyzések maguk is arra figyelmeztetnek, hogy a hivatást feltüntető ^zen sommás kimutatásokból csak nagy elővigyázattal szabad következtetéseket vonni. A statisztika első évfolyamai ismételten panaszkodnak, hogy a számlálások nem pontosak és hogy az egész apparátus hiányosan működik. A későbbi kötetek ott arra utalnak, hogy az összehasonlítások alapjául szol" L. A in. kir. kormány jelentése az ország 1003. évi közállapotairól. 331. 1. gáló, a hivatásra vonatkozó 1882. évi adatok elavultak. Joggal történik hivatkozás arra is, hogy a hivatás és foglalkozás csak részben gyakorolnak önálló befolyást a kriminalitásba, részben azonban egyéb személyi viszonyokkal kapcsolatban nyilvánul a hatásuk. így például a házi cselédek csekély kriminalitása nem csupán foglalkozásuk sajátosságában találja magyarázatát, hanem abban is, hogy ezen cselédek nagy része a női nemhez tartozik, amely már fizikai okoknál fogva is kevésbé inklinál a bűntettekre. A jelen tanulmány tárgya azonban az egyes foglalkozási ágak és bizonyos büntettek , közötti okozati összefüggés. Nem azt kívánom kutatni, vájjon egyik-másik hivatásban kisebb vagy nagyobb-e a kriminalitás, hanem azt szándékozom bizonyítani, hogy egyes büntettek egyenesen bizonyos foglalkozások sajátos viszonyaira vezethetők vissza, tehát kriminológiai értelemben ezen foglalkozások kinövéseinek tekintendők. Ugy a német birodalmi, mint a magyar bűnügyi statisztika feltünteti, hogy a főbb foglalkozási ágakban (mező- és erdőgazdaság, ipar, kereskedelem és forgalom, közszolgálat, háztartási cselédszolgálat, napszámosok és munkások meghatározott hivatás nélkül) foglalkozó egyének közül hány esik bűntett vagy vétség miatt elitélt 100 egyénre. Az ezen tanulmány végén levő tabella a foglalkozási ág ezen kriminálitásának az arányát a következő képlet alapján számítja ki: A foglalkozási ág kriminalitása . . . .\ ^ A foglalkozási ág viszonya a lakosság) = büntethető számához ) X értéke tehát a foglalkozási ág kriminalitásával I együtt emelkedik vagy csökken. Például a német bűnügyi statisztikában a 2fi-os szám az „uzsora önálló kereskedőknél" rovatban annyit jelent, hogy az önálló kereskedőknél ac uzsora 26-szor oly nagy számban fordul elő, mint az várható volna azon arány szerint, a mely mutatja, hogy hány százalékát képezik az önálló kereskedők a büntethető lakosságnak. Vagyis minden 1000 egyén közül átlag 2 ítéltetik el uzsora miatt, akkor 10Ű0 önálló kereskedő közül átlag 52°/0 Ítéltetik el ezen deliktum miatt. Ellenben az önálló mezőgazdák rovatában az orgazdaságnál előforduló 0 50 szám azt mutatja, hogy a büntethető lakosság által elkövetett orgazdaságok átlagos arányszáma kétszer akkora, mint az önálló \ mezőgazdák által elkövetett orgazdaságok arányszáma. Tagadhatlan, hogy az egyetlen tabellán alapuló kutatás, különösen, ha ezen tabella számai is csak átlagos számok, jogosan kelthet aggályokat. De az alábbi fejtegetések, eltekintve a tabellában kitüntetett statisztikai adatoktól, állandó megfigyeléseken alapulnak, a melyekhez a mindennapi gyakorlatban előforduló tipikus esetek nagy száma szolgált alkalmul, azonkívül pedig lehetőleg figyelembe vettem az ide vonatkozó irodalomban található adatokat is. És, mint már emiitettem, kevésbé az egyes foglalkozások számszerinti részesedé! sét a különböző bűntettekben, mint inkább azt a körülményt kívánom kimutatni, hogy hivatás és bűntett között tényleg van okozati összefüggés. Amennyiben tehát a tabella egyes számadatai később he'yteleneknek bizonyulnának, az semmit sem változtathat azon a módszertani megállapításon, amelyet ez a tanulmány czéloz, hogy tudniillik a nemzetgazdasági intézmények, a társa-